C. Tóth Norbert: Politikatörténeti források Bátori István első helytartóságához (1522-1523) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 50. Budapest, 2010)
Oklevelek, levelek
1523. március 207 185 1523. március 29. Krakkó. Zsigmond lengyel király levele II. Lajos királyhoz, amelyben válaszol segítséget kérő levelére részletesen ecsetelve a keresztény fejedelmeket megosztó ellentéteket, s azt tanácsolja neki, hogy mindenképpen törekedjék békére a törökkel. Egykorú másolat, Andrea dal Burgo követ 1523. ápr. 5-i jelentésének (HHStA Grosse Korrespondenz 25a — DF 293 883. — föl. 58-59.) melléklete. HHStA Handschriftenabteilung: Ungarische Akten, AA Fasz. 1. (Konv. D), föl. 10. (DF 276 030.) — Kiadása: Acta Tomiciana VI. 252. Copia litterarum serenissime regis Polonie etc. ad serenissimum regem Ungarie etc. Datum Cracovie, die antepenultima Martii, anni 1523, nostri autem 17. Serenissime princeps et domine nepos noster charissime! Inter alia, que retulit nobis orator maiestatis vestre reverendus Iacobus Piso, declaravit nobis, quales suppetias et quibus conditionibus Germani principes vestre maiestati obtulissent. Exposuit etiam, quo in statu et ordine sint regna et dominia maiestatis vestre, ut his omnibus perpensis, perpensa hostili immensa potentia et Christianorum princi- pum inter se dissidio, non inconsultum videretur maiestati vestre de induciis cum Turcho aliquid citra tamen conclusionem agere. Serenissime rex et domine nepos noster charissime, perspeximus nos iam- dudum ac experimento edocti sumus, parum omnino vel nihil esse spei nobis in auxiliis externis et ne his adeo inhereret maiestas vestra — sepe nequicquam illam admonuimus —, poteramus enim rebus integrioribus et maiori cum dignitate hanc processam(l), quam oscitantibus fortasse aliis sustinemus, aliorsum a nobis avertere, sed utcumque res nostre prolapse sunt, censemus etiam nos nihil esse consultius, quam pacem seu inducias quamprimum cum ipso hoste ineundas, quandoquidem attritis et non recte dispositis regnis nostris impares videmur soli ad tantam molem sustinendam. Sed et considerata Christianorum principum inter se discordia et communis salutis negligentia, que et in Rodiano discrimine, quod magis illorum interest, satis apparet, nescimus, quam sanum sit omnem calamitatem in nos derivare et primos nos in preceps agere. Quapropter maiestatem vestram etiam atque etiam rogamus, ut capto quam celerius cum optimatibus regni sui Ungarie consilio, utrum nos soli, quibus magis congruit, an una maiestatis vestre nomine rem aggredi deberemus, si per unum nostrum aut amborum nuntios vel quibus modis videretur negotium ipsum instituendum; nos quamprimum de sententia sua reddat certiores, ut quic- quid agi debeat, tempori transigatur. Nam ubi hostis ipse, ut fertur, accingi, nos adoriretur consiliumque et ceptum hoc nostrum perveniret, indignissimum foret et frustra fortasse, ubi per ipsum expeditio aliqua iam facta esset, rem tentare. Et
