Zsigmondkori oklevéltár XI. 1424 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 49. Budapest, 2008)

1424

1424. november 28.-november 29.

569

Lyndwa-i István fia: Miklós, egykor egész Szlavónia és Horvátország bánja, akkor zalai ispán nevében jegyzője: György mester megjelentek a kapornaki és a zalai konventek előtt, és előbbiek a jelenlévő Jakab és frater-e: Péter beleegyezésével az őket hitbéri, illetve leánynegyedi jogon illető, a Paka folyó mentén és Miklós bán birtokai szomszédságában fekvő Jakusfelde birtokot ugyanakkora összegért, azonos módon eladták Miklós bánnak. - Ezzel szemben Benedek fiai: Mihály és István bemutatták a zalai konvent 1344-ben kelt privilégiumát, miszerint a Vág menti (de Iuxtavogh1) Kewrmes-i János fia: István fia: János egyfelől, másfelől Sard-i Miklós fiai: Jakab és Péter meg Benedek fiai: István és Mihály megjelentek a konvent előtt, és előbbi a Zala megyei Paka menti Jakusfelde birtokát, amely - miként azt a konvent saját korábbi privilégiális okleveléből látta - őt iure hereditario illet meg, minden haszonvétellel és tartozékkal együtt részint 20 márkáért, részint a köztük lévő rokonság okán a másik félnek átadta és ajándékozta örök birtoklásra, a későbbi pereskedés elkerülése érdekében úgy, hogy a birtok egyik fele Miklós fiainak, a másik Benedek fiainak jusson. - Erre Tamás országbíró Jakwsfelde egyik felét Benedek fiainak: Istvánnak és Mihálynak, másik felét Miklós bánnak ítélte örökbe. - 2.) Zs. 1406. gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepén (márc. 25.), régi, propter augmentum sui tituli összetört titkospecsétje alatt kelt kegyelemlevele (ZsO II. 4567.), miszerint Zs. 10 ezer aranyforint fejében megkegyelmezett Alsolindwa-i néhai István bán fiának: Lászlónak és János bán fiainak: Istvánnak és Jánosnak, és birtokaikat nekik visszaadta. - Amikor az oklevelek bemutatása után az István által Warfelde néven felkért, de a bemutatott iratok alapján Jakusfelde-nek nevezett birtok ügyében ítéletet akart hozni, a felperes Buthka fia: István - felesége, Swmy-i András leánya: Margit nevében kapornaki levéllel - a perbe avatkozott, és bemutatta Zs. Visegrádon, ez év jan. 28-án kelt oklevelét (74). - Ekkor a felek ítéletet kértek. Jóllehet Zs. a birtokot előbb Buthka fiának: Istvánnak Varfelde néven, majd a Varfelde vagy Jakusfelde birtokban lévő teljes királyi jogot István feleségének: Margitnak és fiainak adományozta, amely birtokot István e két adománnyal követeli magának, illetve feleségének és fiainak, mégis mivel a vitás Jakwsfelde birtok László király adományával és különböző személyek adásvételei útján, végül Tamás országbíró ítéletével részben Miklós bánhoz, részben Benedek fiaihoz: Istvánhoz és Mihályhoz került, az Alsolindwa- iakat pedig Zs. a zavaros időkben elkövetett hűtlenségüket követően kegyelmében részesítette, birtokaikat újra nekik adományozva, ezért a birtok ezen felét nem adományozhatta el a kegyelmet követően, így a vele együtt ülésező főpapokkal, bárókkal és előkelőkkel a birtoknak a per tárgyát képező felét az alperes Lászlónak ítéli bírói hatalmánál fogva, az idegen jog épségben tartása mellett. A privilégiális oklevelet hiteles pecsétje felfüggesztésével erősíti meg.

Hártyán, függőpecséttel. DL 4283. (NRA 647-13.) - Tört. Tár 1884. 239., kivonatosan.

1 Bizonytalan olvasat. A szó hajtásban van.

1413 Nov. 29. (Bude, in vig. Andree) Zs. általános parancsa. Mivel az ország régi szokása szerint minden nemes és birtokos személy a birtokain élő jobbágyai és nem nemes familiárisai felett - kivéve a lopást, rablást, emberölést és más közbűntettet - bírói hatalommal rendelkezik, ezért megparancsolja, hogy Tetreh-i Peres (dictus) György és felesége, illetve gyermekei: György, Benedek, Katalin és Ilona ha-