Zsigmondkori oklevéltár XI. 1424 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 49. Budapest, 2008)
1424
1424. november 17. 519 malefactoribus et nocivis hominibus nobis in eorum regesto assignarunt, qui quidem malefactores et nocivi homines ad eandem congregationem nostram generalem venire non curarunt, sed se a facie iuris et iustitie in eorum culpabilitatis manifestum indicium absentarunt. Unde nos cum prescriptis vicecomite, iudicibus nobilium iuratisque assessoribus eosdem proscriptos malefactores et nocivos homines pari arbitrio et voluntate in sententia capitali amissioneque omnium possessionum rerumque et bonorum eorum quorumlibet intra ambitum regni ubilibet ex- istentium duximus fore condempnandos, et ne numerus ipsorum proscriptorum augeat, sed ipsi penitus et omnino extirpentur de regnoque evellantur, statuimus decernentes, ut quicunque hominum antelatos proscriptos malefactores et nocivos homines in civitatibus, opidis, liberis villis et possessionibus quorumcunque hominum reperire et apprehendere poterunt, eosdem detinendi et suspendendi ac iuxta eorum demerita feriendi et interficiendi resque et bona eorum pro se habendi et recipiendi tutam et liberam habeant facultatem, nec aliquis proximus vel cognatus huiusmodi proscriptorum super necatione eorundem ablationeque rerum et bonorum ipsorum contra tales interfectores et rerum ablatores ullocunque tempore aliquam litis materiam valeant susscitare, quicunque autem hominum, cuiuscunque status existant, eisdem proscriptis malefactoribus et nocivis hominibus hospitalitatem prebuerint, penam eorundem supportabunt. Nos itaque vicecomes et iudices nobilium antefati premissis omnibus et eorum singulis interfuimus eaque simul cum dictis iuratis assessoribus suo modo peregimus et in horum testimonium penes sigillum annotati domini palatini sigilla nostra duximus apponenda. Datum duodecimo die congregationis nostre predicte, in loco memorato, anno Domini millesimo quadringentesimo vigesimo quarto. Papíron, a hátlapon pecsét nyomával. DL 72620. (Simonyi cs.) - Magyar-zsidó okit. V/l. 34., kiv. 1 A kurzív rész kihúzva. 1304 Nov. 17. (prope civitatem Nitriensem, 12. die f. II. p. Omn. Sanct.) Garai Miklós nádor emlékezetül adja, hogy a Nyitra megye nemeseinek universitas-a részére mindenszentek utáni hétfőn (nov. 6.) Nyitra város mellett tartott közgyűlésén Zs. ügyvédje: Micofalva-i Simon fia: András előadta, hogy Gergeli et Södö prédi- umok és a Nitria folyón túl, Taras' birtok melletti nagy rét a Zs. által Bobál Miklósnak és fiának: Györgynek, illetve Mocola-i Lászlónak és Balázsnak ezek Esztergom megyei Kúj birtokáért cserébe adott Parucza birtokhoz tartoznak, és hogy Symko2 nyitrai püspököt pro indebita occupatione dicti prati ac deportatione et depositione rotae tributi in dicta possessione Parucza exigi soliti a fenti nemesek ellenében bírósága előtt hatalombajban elmarasztalták, ami után e nemeseket a rét birtokába a nádori és a fehérvári káptalan emberei visszaiktatták, a helyszínen határjeleket is állítva. A püspök azonban az iktatás után a rétet újra elfoglalta és azt a zobori apátsághoz csatolta. Mindez a megye alispánja, szolgabírái és esküdt ülnökei számára jól ismert, ezért kéri, hogy tegyenek vallomást minderről. Ezek eskü alatt egyhangúan megerősítették, hogy Gergeli és Södö prédiumok Parucza birtokhoz tartoznak, és ezek birtokában Miklós, György, László és Balázs békésen megmaradtak, a nagy rétet viszont a püspök újra elfoglalta. A privilégiális oklevelet a nevezett nemesek részére bocsátja ki.
