Zsigmondkori oklevéltár XI. 1424 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 49. Budapest, 2008)
1424
48 1424. január 28. 75 Jan. 28. (in Chepreg, f. VI. p. conv. Pauli) Kanisa-i István egykori ajtónállómes- ter, most soproni ispán és Kanisa-i Miklós néhai tárnokmester fia: János emlékezetül adják, hogy Pynkafeld-i polgáraik (providi viri) bemutatták a néhai Kanisa-i János fia: Miklós (magn.) 1397. jún. 21-én kelt, pátens, függőpecsétjével ellátott oklevelét (ZsO I. 4839.), és könyörögtek, hogy ezt jogaik védelmére erősítsék meg és szövegét bocsássák ki pecséteik alatt. Ezt - helyeselve kérésüket ipsorum- que multitudine gaudentes - meg is teszik, az oklevelet függőpecséteikkel erősítve meg. Hártyán, egy függőpecséttel és egy másiknak a helyével. DL 43581. (Múz. törzsanyag, 1911-4.) - 18. századi egyszerű másolata: Stadtarchiv Pinkafeld A-l. (DF 286372.) - 19. századi német nyelvű fordításai: uo. A-2. (DF 286373.), uo. A-6-2. (DF 286377.) - Fejér X/3. 200., eml. 76 Jan. 28. (f. VI. a. purif.) Miklós leleszi prépost és konventje emlékezetül adja, hogy Bwthka-i Miklós fia: Márton jelenlétük elé jőve bemutatta nekik saját, 1408. júl. 25-én kelt pátens oklevelüket - miszerint a leleszi konvent előtt Bwthka-i Miklós fia: István azt a bevallást tette, hogy uterinus testvére: Márton azt a pénzösszeget, amelyért a Szabolcs megyei Gawa és a Szatmár megyei Berwe birtokokban lévő birtokrészei nála voltak zálogban, neki átadta, ezért Mártont a pénz ügyében nyugtatja és a birtokrészeket neki visszaadja -, amit Márton kérésére szintén pátens formában jogai védelmére átírnak. Papíron, a hátlapon pecsét nyomával. DL 66873. (Dessewffy cs., margonyai.) - Az oklevél szövege az átírt oklevél nélkül megtalálható egy 1423. nov. 11-én kelt királyi mandátum hátlapján is: Leleszi konvent orsz. It., Acta a. 1423-76. (DF 221504.) 77 Jan. 28. (f. VI. a. purif.) [A leleszi konvent]1 előtt Bwthka-i Miklós fia: István özvegye: Orsolya - a maga és leányai: Anna és Ágnes hajadonok nevében, terheiket vállalva - egyfelől, másfelől a mondott Bwthka-i Miklós fia: Márton - a maga és fiai: András, Pál és Bereck nevében tehervállalással - azt a bevallást tették, hogy Orsolya a néhai férje Mártonra és fiaira szállott minden birtokából, birtokrészéből és -jogából az ország szokása szerint neki járó hitbért és jegyajándékot - leányai negyedjogait kivéve és épségben hagyva - Mártonéknak adja és elengedi, ezek ügyében őket nyugtatja, amiért cserébe Márton és fiai Bwthka birtokon és ennek tartozékain: Falkos, Dobroka és Zelepka birtokokon István itteni birtokrészeinek harmadát, Bwthka birtokon lévő saját telkét, a Labarcz és Dwssa folyókon lévő két malom felerészeit, végül a Szatmár megyei Wassan birtokon Istvánt és Mártont illető birtokrészeket minden haszonvétellel, tartozékkal és jövedelemmel együtt átadják Orsolyának élete tartamára. A felek a békesség kedvéért az egymás ellen elkövetett hatalmaskodások és károkozások ügyében eddig kelt valamennyi vizsgálati, tiltakozó, idéző- és peres leveleket érvénytelenítik, egymást ezekről kölcsönösen nyugtatják. Márton kötelezi magát, hogy a fenti birtokok, birtokrészek, telek és malmok ügyében támadt pereket saját költségén viszi. 16. századi egyszerű másolat, alatta genealógiai feljegyzésekkel. DL 66874. (Desewffy cs., margonyai.) - Az oklevél a következő szöveggel indul: [A leleszi konvent]1 előtt Nagymyhal-i István diák - Bwthka-i Miklós fia: István özvegye: Orsolya és leányai: Anna és Ágnes hajadonok nevében - jelenlétük elé jőve stb. (itt a szöveg véget ér és kezdődik az 1424. évi oklevél szövege). ' Az oklevél memoriae commendamm-sza1 indul, de bizonyosan a leleszi konventről van szó, lásd az ugyanezen a napon kelt másik oklevelet: 76.
