Zsigmondkori oklevéltár XI. 1424 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 49. Budapest, 2008)
1424
1424. június 21. 299 zen vannak, alapján megbízóit illeti. Ezért az országbíró Mihálynak és Detrének meghagyta, hogy okleveleiket jogi úton szerezzék vissza és mutassák be. A mondottak azonban az országbíró előtt nem jelentek meg, amiért is három vásáros kikiáltással megidézték őket a királyi jelenlét elé, ahol is újból nem jelentek meg. Közben Perényi Péter halála után Kompolt István kapta meg a tisztséget, aki előtt ismételten nem jelentek meg az alperesek, ezért az országbíró Lezkovicha birtokot haszonvételeivel és tartozékaival Gergely fia: Mihály felperesnek ítélte meg, majd kérte a pozsegai káptalant, hogy küldje ki tanúbizonyságát, akinek jelenlétében a királyi kúriából e célra kirendelt emberek egyike vezesse be a birtokba Mihályt és iktassa azt részére. A pozsegai káptalan jelentése szerint Thapaz-i Pál mesterrel, kúriai jegyzővel, e célra kirendelt királyi emberrel Kelemen főesperest, kanonoktársukat küldték ki, akik az alperesek ellentmondását figyelmen kívül hagyva elvégezték a feladatot, és végül Detre és Mihály részére menve Detre részét a Mihálynak járó 83, Mihály részét pedig a 22 márka bírság fejében lefoglalták és Mihálynak a kezére adták. Ekkor azonban Detre és Mihály meg Frank fia: János népeikkel és jobbágyaikkal rájuk törve, ezenkívül Garai János (magn.) ki- küldve Nekche castrum tartozékain, valamint Gerenche birtokon lakó jobbágyaikat, továbbá Lindwa-i Herchegh Miklós, János és Péter Gradistha birtokon lakó jobbágyaikkal - Garai János utasítására és hívására - odajöttek és a királyi és a káptalani embert nyíllövésekkel a birtokról elűzték és Gergely fia: Mihály jelenlévő frater-eit és barátait, a megyebeli nemeseket, akik az ügy elvégzésére odajöttek, meg a mondott királyi ember két familiárisát [megverték], nem kevés lovat letaliter sanyargattak, és hacsak a mondottak el nem menekülnek, megölték volna őket. Mindezek után Gergely fia: Mihály igaza bizonyítására bemutatott további két oklevelet: 1.) A pozsegai káptalan 1325. júl. 20-i oklevelét (Anjou okit. IX. 186/329.) és 2.) ugyanannak 1329. ápr. 17-én (f. II. p. Ramis palmarum) kelt oklevelét. Ezek után elmondta, hogy amint az oklevelekből is kitűnik, a birtok jogosan őt illeti, ám mivel mint az a pozsegai káptalan okleveléből kiderült, a birtok iktatását és revisio-ját a mondottak meghiúsították, ezért annak végrehajtása újból szükséges. - Erre az alperesek azt válaszolták, hogy mindez nem történt meg és a birtok most is Gergely fia: Mihály kezén van, továbbá elmondták, hogy ők készek a birtok revisio-jára [ .........] - A király ezután meghagyta a káptalannak, hogy küldjék ki tanúbizonyságukat, akinek jelenlétében a királyi emberek egyike menjen ki Lezkowicza és Lobsicza birtokokra és a szomszédok meg a határosok jelenlétében Mihályt iktassák be Lobsicza birtokba annak visszaváltásáig senki ellentmondását nem véve figyelembe, majd vizsgálják meg, hogy kinek a kezén vannak a birtok többi részei és az odahívott nemesek körében tartsanak eskü alatti tanúvallatást az ügyben, amelyről György-nap nyolcadára tegyenek jelentést, továbbá az alpereseknek meghagyta a király, hogy mutassák be eredetiben függőpecsétes privilégiumukat. - A jelen György-nap nyolcadán a per a nádor jelenlétére került, amikor is Gergely fia: Mihály felperes személyesen, az alperesek nevében pedig Predesincz-i István diák, míg harmadik részről, Domokos úr [személyesen jelent meg, majd] Domokos úr quendam libellum per nos transmissum presentavit, in quo quidem libello tenorem paris dicti nostri privilegii per ipsos Detricum et Michaelem exhibiti super emanatione dicte terre de ipsa Lezkowicza excise in superioribus sensualiter inserti vidimus contineri, quod quidem par cum nos cum
