Zsigmondkori oklevéltár XI. 1424 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 49. Budapest, 2008)

1424

1424. június 11. 273 káptalan 1323. márc. 7-i pátensét (Anjou okit. VII. 39/64.). - Mindezek után Már­ton nem mondott ellent a János által bemutatott oklevélnek, majd Marchel fia: Já­nos se filium condam nobilis domine Margarethe filie prefati Petri filii Martini fi­lii Bwge, emptoris videlicet prefatorum loci molendini, quatuor iugerum terrarum et nemoris existere refferens, s mind ő, mind Márton igazságot kértek. Unde quia dictus fundus curie annotati Laurentii in dicta Heren existens iuxta prescriptam collationem regiam memorato Vincentio et Martino, prescriptus vero locus mo­lendini, quatuor iugera terrarum et nemus prescriptos Jacobum filium Ladislai et dominam Elizabeth, matrem eius antelato Petro filio Martini, avo prescripti Jo­hannis Marchell venditi sub titulo ipsius emptionis contingere eisque modo sub­scripto relinqui et statui debere videbantur, ezért meghagyja a káptalannak, hogy küldjék ki mindkét fél részére egy-egy tanúbizonyságukat, akiknek jelenlétében Harazth-i Kelemen vagy Gewsfalwa-i Tamás mesterek, a királyi kúriából e célra kirendelt nádori emberek egyike menjen ki Heren birtokra és a szomszédok meg határosok összehívása után a mondott fundus curie-t, amely Bálint fia: Lőrincé volt, minden haszonvételével és tartozékával Mártonnak meg fráterének: Jakab­nak és ez után prescriptos locum molendini unius tórám in eadem Heren super dicto fluvio Gywnges cum suis utilitatibus, item prescriptorum quatuor iugerum terrarum fimatarum iuxta prescriptam viam forensium adiacentiam, nemus etiam a parte possessionis prefate condam Martini, annotato Johanni filio Marchel ven­ditori partiumque heredibus iure ipsis ex premissis attinenti relinquat et statuat perpetuo possidendas contradictione quorumlibet non obstante, majd mindezekről a káptalan Mihály-nap nyolcadára tegyen jelentést. Szakadozott papíron, hátlapján pecsét nyomával. DL 2151. (NRA 1672-124.) 677 Jún. 11. (Bude, 42. die oct. Georgii) Garai Miklós nádor a Csanádi káptalannak. A fehérvári káptalan mint felperes és Bathmonstra-i Thewthes László fia: János mint alperes között az ő idéző- és perhalasztó levele értelmében az előbbi El és az utóbbi Barachka birtokai közötti határ felülvizsgálata ügyében zajló perben, mi­ként az az említett levélben olvasható, 1420. Keresztelő Szent János születésének nyolcadára Jánosnak meg kellett idéztetnie Luka fiát: Illést és Bálint fiát: Mihályt, mint akik egykor szavatosságot vállaltak, hogy a perben mentesítsék őt, vagy ha már nem élnének, akkor fiaikat vagy azokat, akik kötelesek őt mentesíteni. János ügyvédje: Chypch-i Jakab ekkor azonban közölte, hogy János az idézést elmu­lasztotta. Ekkor a pert általános királyi rendeletre az akkori Mihály-napi nyolcad­ra halasztotta, és kérte a Csanádi káptalant, hogy az említett expeditor-okat idéz­zék meg ugyanekkorra, majd tegyenek jelentést. Erről a nyolcadról a per (1421.) vízkereszt nyolcadára került, amikor Chypch-i Jakab János nevében kalocsai le­véllel bemutatta a Csanádi káptalan válaszlevelét, miszerint Erwes-i Pál fia: István nádori és Jakab, a Szent Dorottya-oltár igazgatója, karbeli prebendarius káptalani emberek a Kereszt felmagasztalása utáni pénteken (1420. szept. 20.) Illést és Mi­hályt a Barachka birtokban lévő részeiken megidézték Mihály-nap nyolcadára az ő jelenléte elé. - A vízkereszti nyolcadon a felperes ügyvédje hiába várt Illésre és Mihályra, azok nem jelentek meg, ezért bírságban marasztalta el őket, majd kérte a káptalant, hogy másodjára is idézzék meg őket György-nap nyolcadára, majd tegyenek jelentést. - A György-napi nyolcadon megjelent Bessenyew-i Miklós

Next

/
Oldalképek
Tartalom