Zsigmondkori oklevéltár XI. 1424 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 49. Budapest, 2008)
1424
114 1424. március 2. pitula et conventus prescriptis possessionibus Orehoucz, Lachyna et Buchyn propinquius, quam dictus conventus ecclesie Zaladiensis, circumiacerent, et in quibus capitulis et conventu nobiles dicti comitatus de Werewche, in qua dicte possessiones essent situtate, tam super possessionariis, quam aliis quibusvis factis mutuo et alternatim consuevissent facere fassiones, ad faciendam super dicta expeditoria commissione fassionem accessisset. Hogy a zalai konvent előtti bevallást csalárd módon állíttatták ki, duellari dimicatione mediante de pugile ipsius Pauli pugili predicti Berizlai signum duelli porrigendo comprobare velle retulisset. És mivel Berizlaus signum duelli a pugile ipsius Pauli pugili suo benivole acceptabat, ezért ő az ország vele ítélkező nemeseivel úgy rendelkezett, hogy a felek állításuk bizonyítására az ez ügyben kelt bírói intézkedésétől számított 62. napon, azaz Be- reck-nap 5. napján (nov. 17.) bajvívóikat hic Bude, in curia nostra in loco ad id deputato in equis et armis, quos et quas meliores et abiliores invenire possent, in area certaminis contra sese, ut fortius possent, dimicaturos coram nobis statuere deberent et tenerentur. - Ekkor Pál és Berizlaus egyaránt személyesen megjelenve kérte őt, hogy küldje el őket ad pacis reconciliationem. Később visszatérve előadták, hogy ők a köztük mint rokonok közötti békére és atyafiúi szeretetre törekvő fogott bírák rendelkezésére úgy egyeztek meg, hogy mivel a fenti birtokok a női ágat ugyanúgy illetik, mint a férfi ágat, ezért a Jakab-napi nyolcadon bemutatott nyugtalevelet érvénytelenítik, a fenti birtokok és tartozékaik egyenlő felét Berizlaus átadja Pálnak örök joggal, míg Pál elengedi Berizlaus-nak a per folyamán felgyülemlett bírságok őt illető részét. A felek kérésére ezért megparancsolta a csázmai káptalannak, hogy küldje ki tanúbizonyságát, akivel a királyi ember iktassa a birtokokat és tartozékaikat felerészt a felperesnek, felerészt az alperesnek örök joggal, nem véve figyelembe egymás és - mivel a rendkívül hosszú per során senki sem lépett be a perbe - bárki más ellentmondását, majd tegyenek jelentést. - A káptalan megkapva e parancslevelet, Herman-i Péter diák kúriai jegyzővel, az e célra kirendelt királyi emberrel kiküldte István karbeli klerikust a felperes és Ambrus papot, prebendáriust az alperes részére tanúbizonyságnak, akik visszatérve jelentették, hogy Katalin-nap másnapján (nov. 26.) és az azt követő napokon Bwchyn, Orehowcz és Lachyna birtokokra, illetve a Bwchynhoz tartozó Zelche meg a két másik birtokhoz tartozó mindkét Rewennyk, Breztye és WolawyeAVolawya kis falvakhoz (parvarum villarum) mentek, ahol összehívva a szomszédokat és határosokat, a néhai Ferenc fia: János javait - Bwchyn és Zelche teljes birtokokat, a többinek viszont csak a felét - két egyenlő részre osztották, az egyiket meghagyták Berizlaus-nak, a másikat pedig Pál és utódai részére iktatták örök joggal, minden haszonvétellel, tartozékkal és jövedelemmel, különösen telkekkel és telekhelyekkel együtt. Az oklevél bemutatása után János fia: Bálint az ő és a főpapok meg bárók előtt kijelentette, hogy a Pál és Berizlaus által Bwchyn tartozékaként felosztott Wo- lowye birtok az övé, apjáé és frater-eié, ahhoz az előbbiek foglalással jutottak hozzá és bemutatta Lajos király országbírájának, Szepesi Jakabnak Visegrádon, 1374. okt. 21-én kelt privilégiális levelét, amely szerint az országbíró Wolowye birtokot és egy Tapalowcz birtokban lévő részt Leusták fiának: néhai Péternek - miként Bálint mondta, az ő nagyapjának - ítélte és azokat a király és a pécsi káptalan embereivel iktattatta is részére. Ezt követően mindkét fél ítéletet kért. - A
