Kádár János első kormányának jegyzőkönyvei 1956. nov. 7–1958. jan. 25. (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 48. Budapest, 2009)
44. 1957. október 17.
1957. október 17. MT ülések jegyzőkönyvei vizsgákon a korábbinál nagyobb követelményeket állítottunk a fiatalok elé és az általános tapasztalat az, hogy az idén kibocsátott ifjú szakmunkások szakmai fel- készültsége magasabb, mint a korábbi esztendőkben kibocsátottaké. Ennek legjobb bizonyítéka, hogy bár a kötelező szakmai gyakorlatot megszüntettük, a vállalatok az eredményesen vizsgázott fiatalokat szakmunkásként alkalmazták, elhelyezésükkel kapcsolatban probléma nem volt. A M[unka]ü[gyi] M[misztérium] az ipar különböző oldalairól felmerült kívánságoknak megfelelően mindent megtett annak érdekében, hogy a szakoktatást és a szakoktatásban érdekelt üzemeket egymáshoz minél közelebb hozza. Ennek megfelelően megszüntettük a központilag diktált beiskolázási tervezést és a szaktárcákkal egyetértésben olyan beiskolázási utasítást adtunk ki, amelynek értelmében az ipari tanuló intézetekbe az általuk kívánt számban a vállalatok küldik a tanulókat. Ez a rendszer általában megelégedést keltett, bár kétségtelen, hogy alkalmazása során mutatkoztak még bizonyos nehézségek. A vállalatok egy részre - főleg bányaipari vállalatok - aránylag magas beiskolázási igénnyel léptek fel, ugyanakkor fiatalokat tanulóul való felvételre ajánlani nem tudtak. Az igény kielégítése azután az intézeteknek a toborzási munkába történő bekapcsolásával történt meg. M[unka]ü[gyi] M[misztérium] rendszerű ipari tanuló képzésre az 1957-58-as tanévre a vállalatok által bejelentett igények összesítése alapján 16 146 ipari tanuló beiskolázását terveztük. A terv főleg vas- és faipari vonalon lényegesen túlhaladta az előző évi terv- és tényszámokat. Míg 1956-ban kereken 8000 főt vettünk fel vas- és fémipari szakmákra, addig 1957-ben 12 019 fő felvételét terveztük, tehát 50%-kal többet, mint előző évben. A tervtől az eddig beérkezett adatok szerint kereken 1500 fővel maradtunk le. A lemaradás Budapesten mintegy 800, vidéken mintegy 700 fő. A lemaradás döntően esztergályos, lakatos, vasipari fényező, mázoló, öntő, kovács és asztalos szakmákban történt. A vidéki lemaradás többsége - több mint 500 fő - a bányaiparra esik, a többi melegüzemi szakmákból adódik. A nagyarányú budapesti lemaradást véleményünk szerint az okozza, hogy a felvételi lehetőség fiúk tekintetében meghaladta a fiatalok számát, továbbá, hogy a helyiipar és magánkisipar jobban vonzza a fiatalokat, mert ez idő szerint a kisiparosok jobban keresnek, mint az üzemi munkások és egyes kisiparosok már a tanulóidő alatt többet fizetnek, mint a hivatalosan megállapított ösztöndíj (tanulóbér). Budapesthez hasonlóan vidéken is érvényesül a helyiipar és magánkisipar elszívó hatása. A bányaiparban egyébként is mindig nehéz probléma volt a tanulók beiskolázása. Bányász szülők gyakran nem adják gyermeküket bányásznak. Ez évben a kötelező beszolgáltatás megszüntetése folytán megnövekedett termelési kedv jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy a parasztfiatalok szívesebben maradnak a mezőgazdaságban, és ezért erről a területről nem volt olyan mértékű jelentkezés, mint a korábbi években. 930
