Kádár János első kormányának jegyzőkönyvei 1956. nov. 7–1958. jan. 25. (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 48. Budapest, 2009)
42. 1957. szeptember 19.
MT ülések jegyzőkönyvei 1957. szeptember 19. Előterjesztés I. A potsdami egyezmény rendelkezései és a megfelelő magyar jogszabályok alapján a magyarországi német lakosság jelentős része (163 085 személy) az 1945-46. években Németországba áttelepült. Az áttelepítettek egy része - a kisebbik rész - a mai Német Demokratikus Köztársaság területére került. Az áttelepülési kötelezettség nem terjedt ki az egész magyarországi német lakosságra, úgyhogy jelenleg is tekintélyes számú német kisebbség él Magyarországon. A Német Demokratikus Köztársaság hivatalos és félhivatalos szervei ismételten kérték annak lehetővé tételét, hogy az olyan házastársak és közeli rokonok (szülők és gyermekeik), akik az áttelepítés során elszakadtak egymástól, ismét ösz- szeköltözhessenek. Hasonló igénnyel a Német Szövetségi Köztársaság (a Német Szövetségi Köztársaság Vöröskereszt szervezete) is jelentkezett. Az érintett személyek is tömegesen ostromolják a magyar és német útlevélhatóságokat. A Német Demokratikus Köztársaság kormánya számára a kérdés fontos belpolitikai kérdés, megoldása jelentős tömegek hangulatát s véleményét befolyásolná kedvezően. Az is fontos a Német Demokratikus Köztársaság Kormánya részére, hogy a kérdést hamarabb oldja meg, mint a Német Szövetségi Köztársaság. A Német Demokratikus Köztársaság kormányának javaslata szerint lehetővé kellene tenni az összeköltözést: a) a különélő házastársaknak abba az országba, ahol az eltartásra képes házastárs él; b) a szüleiktől elszakadt kiskorúaknak abba az országba, ahol a szüleik laknak; c) az eltartásra szoruló személyeknek abba az országba, ahol az eltartásra képes hozzátartozójuk él. A javaslat szerint, a különélő családtagok összeköltözésének kérdésében a két kormány kössön egyezményt. Ez szabályozná az átköltözés szempontjából figyelembejövő személyek körét, az állampolgársági kérdéseket, az átköltözés rendjét és a kapcsolatos pénzügyi és gazdasági problémákat (pénzátutalás, átköl- tözködési ingóságok kérdése, a költözködési költségek viselése, közlekedési és fuvarkérdések stb.). Az egyezmény természetszerűen megfelelően biztosítaná mindkét állam biztonsági érdekeit is. Az egyezmény megkötése azon túlmenően, hogy az a Német Demokratikus Köztársaság Kormánya számára jelentős belpolitikai sikert eredményezne, emberi, humánus szempontból is indokoltnak tekinthető. Az egyezmény az áttelepített németek számához viszonyítva csekély körre terjedne ki, és nem érintené a németek kitelepítése után kialakult magyarországi birtokviszonyokat. Mindezek alapján kérem a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormányt, járuljon hozzá ahhoz, hogy a Külügyminisztérium - a Belügyminisztérium és már érintett tárcák bevonásával - a Magyar Népköztársaság és a Német Demokrati865
