Kádár János első kormányának jegyzőkönyvei 1956. nov. 7–1958. jan. 25. (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 48. Budapest, 2009)
33. 1957. július 18.
1957. július 18. MT ülések jegyzőkönyvei leg működő nagyszámú kisiparos, akik csak elenyésző csekély mértékben folytatnak ipari termelő tevékenységet, és túlnyomórészt mások termékeit hozzák forgalomba. A jelenleg érvényben lévő ipartörvény ugyanis lehetőséget biztosít a kisiparosoknak arra, hogy összforgalmuk 49%-át idegen ipari termékekből bonyolítsák le. Ennek az aránynak a megtartása úgyszólván ellenőrizhetetlen, s ezért egyre inkább az a gyakorlat alakul ki, hogy az iparigazolvánnyal rendelkező kisiparosok nem termelnek, hanem kereskednek (pl. a budapesti Váci utca környékén mindössze két magánkereskedő működik, viszont több mint 100 kisiparos, akik mindnyájan jelentős kereskedelmi áruforgalmat bonyolítanak le.) Igen figyelemreméltó a kisiparosok számának növekedése. Az országban 92 928 számú kisiparos működik, 1956. október után 20 056 számú új iparengedélyt adtak ki (április végéig). A kisiparosoknak ez a lényegében kereskedelmi tevékenysége eredményez bizonyos árualap bővítést, elősegíti az áruk választékának szélesítését, és versenyre ösztönzi az állami ipart és kereskedelmet. Káros viszont ez a tevékenységük abból a szempontból, hogy nyersanyag beszerzésük és árkalkulációjuk nehezen ellenőrizhető, jelentős részük bedolgozókat foglalkoztat, s azáltal, hogy magasabb munkabért fizet, elvonja a szakmunkaerőket az állami és a helyi ipar elől. Ezért a magániparosok kereskedelmi tevékenysége olyan szabályozást igényel, amely az ellátásra gyakorolt kedvező hatásokat figyelembe veszi, de megfelelő pénzügyi ellenőrzéssel biztosítja a népgazdaság érdekeit is. A szocialista kereskedelemnek a magánkezdeményezéssel elsősorban kereskedelmi módszerekkel kell felvenni a versenyt, de a lakosság érdekeit sértő spekulációs törekvésekkel szemben - szükség esetén - adminisztratív eszközöket kell alkalmazni. A Könnyűipari Minisztérium a magánkisiparosok általunk kifogásolt tevékenységét nem tartja jellemzőnek, de közölte, hogy a kifogásolt jogszabály hatályon kívül helyezésére és új jogszabály kiadására tett a Minisztertanácshoz javaslatot. Magáncukrász engedélyek kiadását általában leállítottuk, csak olyan magas korú, az állami üzemekből kiöregedett cukrászoknak adunk iparengedélyt, akik teljesen ellátatlan területen kívánják tevékenységüket folytatni. Ugyanez a helyzet a magánkorcsmákkal is; ilyen iparengedélyt olyan községekben adunk csak ki, ahol állami vagy szövetkezeti korcsma nincs, és rentabilitási szempontból ilyent egyelőre nem is kívánunk létesíteni. Az úgynevezett bérletesek működését a kormány 1022/1957. (II. 19.) számú határozatával szabályozza. A kormány határozatának megfelelően az engedélyezett keretből a minisztérium csupán 400-at adott ki, de az állami kereskedelem még ezt a keretet sem használta fel. Kivételt képez a minisztérium közvetlen irányítása alatt álló Országos Üdülővendéglátó Vállalat, mely a Balaton partján 47 általában nem rentábilis egységét adta ki bérbe. Jelentősebb még az állami, főleg Balaton parti csónak-, kerékpárkölcsönzés bérbeadása. Budapesten és az egyes megyékben az üzlet bérbeadás jelentéktelen. A bérletesek számát tovább 652
