Kádár János első kormányának jegyzőkönyvei 1956. nov. 7–1958. jan. 25. (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 48. Budapest, 2009)
Bevezető
Bevezető részt vesznek, vagy részt vehetnek a szocializmus építésében”. Az előterjesztés szerint népfrontmozgalomról vagy szervezetről akkor lehetett volna szó, ha a párt erős lett volna. Mivel ez akkor még nem volt elmondható, a népfrontpolitikát elsősorban a meglévő állami és társadalmi szerveken keresztül kívánták megvalósítani oly módon, hogy ezekben a szervekben (kormány, Elnöki Tanács, tanácsi szervek, társadalmi és kulturális szervezetek) részt vettek volna különböző pártállású emberek. A III. rész a kormányprogram elkészítésének és nyilvánosságra hozatalának részletes menetrendjét tartalmazta. Az előterjesztéshez hét melléklet tartozott, amelyek között volt többek között a kormány november 4-ei felhívásának 15 pontja, amelyet a kormányprogram kiinduló pontjának tekintettek, valamint a kormány kiegészítésére és a minisztériumok számának csökkentésére vonatkozó javaslat. Kádár János a vitában hangsúlyozta, a kormány a november 4-ei nyilatkozat alapján kezdte meg munkáját, de bizonyos szakasz befejeződött, ezért időszerűvé vált, hogy kifejtse álláspontját fontos napirenden lévő kérdések megoldását illetően. Ugyanakkor amellett foglalt állást, hogy a készülő dokumentumot ne nevezzék kormányprogramnak, hanem dolgozzák ki az MSZMP platformját a kormány további munkájára, amit elképzelései szerint a Központi Bizottság, majd a kormány megvitatott volna. A dokumentum deklarálása után folytattak volna politikai tárgyalásokat: „Ezután megszülethetne egy kormányprogram, ez kifejezné más pártbeli vagy pártonkívüli emberek nézetét, állásfoglalását is. Ez a fő elvi tételek még konkrétabb formájú kidolgozása lenne. Ezen az alapon a kormányt is át lehetne alakítani, utána kellene összehívni az Országgyűlést, ott ismertetnénk a programot, vitatnánk meg, és esetleg módosítanánk, és ott kapná meg a kormány a jóváhagyást további munkájához.”64 Kádár az előterjesztést még nem tartotta kellően kiforrottnak és alkalmasnak arra, hogy vezető pártszerv elé terjesszék. Az volt a véleménye, hogy a november 4-ei felhívásban nyilvánosságra hozott 15 pontot kell végigvinni, ill. minden pontnál egy-egy lépéssel tovább kell menni. Emellett bizottságok létrehozását javasolta, amelyek késlekedés nélkül hozzáláttak volna az egyes kérdések kidolgozásához. Az IIB határozatát Kádár János véleményének megfelelően fogalmazták meg. A testület a kormánynyilatkozat főbb kérdéseinek vázlatos összeállításával Kállai Gyulát és Apró Antalt bízta meg, akiknek szakbizottságokat kellett létrehozni a mezőgazdaság, az ipar, a gazdaságpolitika, a kultúra, az államigazgatás témakörében. A nyilatkozattervezetben kellett foglalkozni a nemzeti szuverenitással, a társadalmi élet, a tömegszervezetek jellegével, de ehhez külön bizottságok létrehozását nem tartották szükségesnek. A szakbizottságoknak december 20-ig kellett volna témakörönként kidolgozni a javaslatot, amelyet másnap az Intéző Bizottság tárgyalt volna. A határozat hangsúlyozta, hogy az IIB a „főbb kérdéseket tárgyalja meg és viszi a Központi Bizottság elé, mert szakít azzal a gyakorlattal, hogy a kormányban már semmi vitára nincs lehetőség”.65 Az Intéző Bizottság vitájára a tervezettnél két nappal később, december 23-án került sor. A testület a 12 tartalmi egységből álló tervezetnek csak az elvi téziseit vitatta meg fejezetenként, a konkrét szövegezéssel Kádár Jánost és Kállai Gyulát bízták meg. Hasonlóan jártak el a december 28-ai KB-ülésen is. Kádár hangsúlyozta, hogy a nyilatkozat a kormány nyilatkozata, nem a párté, így a KB-nak nem kell részleteiben is megvitatnia. 64 Uo. 264. 65 Uo. 269. 27
