Kádár János első kormányának jegyzőkönyvei 1956. nov. 7–1958. jan. 25. (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 48. Budapest, 2009)
Bevezető
Bevezető Az IIB határozatában Apró Antalt bízta meg azzal, hogy néhány napon belül az addigi megbeszélések alapján készítsen vázlatot a kormány kibővítésének elvi kérdéseiről és tegyen személyi javaslatokat is. Ennek ellenére az Ideiglenes Intéző Bizottság 1956. december 23-ai ülésén Kádár úgy nyilatkozott, hogy voltak „itt-ott valamiféle beszélgetések”, de „érdemleges politikai megbeszélések” a kormány kibővítésére vonatkozóan más pártbeli vagy pártonkívüli politikusokkal addig nem történtek, ami a kormányátalakítás elhúzódását eredményezte. Az Ideiglenes Intéző Bizottság 1957. február 19-ei ülésén a KB-ülés előkészítésével összefüggésben került szóba ismét a kormány átalakítása. „Tudjuk, hogy a mi jelenlegi kormánykonstrukciónk megfelel a november 4-től tartó viharos heteknek és most a konszolidáció egyik általános következménye, hogy az élet teljes sokrétűségében jelentkezik, és ezért kell nekünk a kormányt megerősítenünk.” - indokolta a lépés szükségességét Kádár János.26 Szerinte nem volt jó vezetés a kormányban, ami abból adódott, hogy volt egy Minisztertanács, de „maguk a miniszterek nincsenek sehol”. A kormány működését úgy kívánta átalakítani, hogy minden minisztérium vezetője egyben a kormány tagja is legyen. Az ülésre készített előterjesztés szerint a kormány részleges kibővítése úgy valósult volna meg, hogy egészségügyi miniszternek Doleschall Frigyes, művelődésügyi miniszternek Kállai Gyula, belügyminiszternek Biszku Béla, valamint honvédelmi miniszternek Révész Géza megválasztását javasolta az Elnöki Tanácsnak.27 Ezeket a javaslatokat a február 26-án ülésező Központi Bizottság belső, nem nyilvános határozatként jóvá is hagyta, mert Kádár úgy vélte, nem célszerű, ha az a Központi Bizottság nevében kerül nyilvánosságra. Az előterjesztett javaslatok mellett a testület azt is javasolta a kormánynak, hogy Rónai Sándort mentse fel miniszteri megbízatása alól, mert — több mint három hónap után rájöttek arra, hogy - az összeegyeztethetetlen az országgyűlési elnöki megbízatásával. A Központi Bizottság előtt Kádár János a részleges kormányátalakítás szükségessége mellett azzal is érvelt, hogy a kormányzati munka „kezd elavulttá válni”. A kormányban dolgozó nyolc miniszter munkájának jobb összehangolására, a kormány- szervek jobb irányítására volt szükség véleménye szerint. Sürgősen változtatni kívánt azon a gyakorlaton, hogy a kormány ülésein csak a kormány nyolc tagja, a legfőbb ügyész, az igazságügy vezetője, a Tájékoztatásügyi Hivatal vezetője vettek részt, míg a minisztériumok felelős vezetői vagy csak a sajtó útján értesültek a döntésekről vagy csupán saját napirendi pontjuk megtárgyalásánál voltak jelen. Kádár azt ígérte, hogy a politikai és az állami irányítás közvetlenebb és hatásosabb lesz, de megmarad a „kabinet vezetési módszer”, vagyis „szavazati joggal azok a miniszterek bírjanak, akik a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány tagjaiként kezdtek dolgozni, továbbá, aki most ennek a kormánynak működése mellett esküdött fel, mint miniszter. Ez fel fog menni 10-12 emberre, ez legyen a szavazati joggal rendelkező kormány”.28 Ugyanakkor a kormány ülésein továbbra is részt vett volna az összes minisztérium és főhatóság megbízott vezetője. Kádár János a Minisztertanács 1957. február 28-ai ülésén tett javaslatot a kor26 A Magyar Szocialista Munkáspárt ideiglenes vezető testületéinek jegyzőkönyvei. II. kötet. 1957. január 25.-1957. április 2. Szerk. Némethné Vágyi Karola-Urbán Károly. Intera Rt., Bp., 1993. 146. 27 Uo. 150. 28 r i a i 16
