Kádár János első kormányának jegyzőkönyvei 1956. nov. 7–1958. jan. 25. (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 48. Budapest, 2009)
48. 1957. december 5.
MT ülések jegyzőkönyvei 1957. december 5. Dr. Nezvál Ferenc elvtárs a 20. § (2) bekezdését kifogásolja, amely az átlagkeresetet 900 forintban állapítja meg. Részben a 900 forintos átlagösszeg nem felel meg a valóságos kereseti viszonyoknak, részben nem tartja helyesnek, hogy ez vagy más összeg a törvényerejű rendeletben kerüljön rögzítésre. Antos István elvtárs egyetért azzal, hogy az átlagkereset összege a végrehajtási utasításban kerüljön megállapításra. Dobi István elvtárs véleménye szerint az előterjesztés elkésett, mert a termelő- szövetkezetek legtöbbjében a zárszámadást befejezték, a munkaegységekre járó pénzbeli részesedést kifizették, és így csak a gazdaságilag legerősebb termelő- szövetkezetek rendelkeznek a járulék fizetéséhez szükséges pénzügyi fedezettel. Az egyéb szövetkezeteknél a járulék 1957-es befizetése nehézségekkel fog járni. A Termelőszövetkezeti Tanács vállalja, hogy ez ügyben felvilágosító munkát fejt ki, de nem tudja garantálni a járulékok teljes összegének befizetését. Ezért szükségesnek tartja, hogy ha a járulék teljes összege nem folyik be, akkor az állam a hiányzó összeg folyósításával nyújtson segítséget. A továbbiakban felsorolja azokat az észrevételeket, amelyeket már az anyaggal kapcsolatban korábban megtett, de amelyekkel Kisházi elvtárs nem ért egyet. Javasolja, hogy a termelőszövetkezeti tagok öregségi biztosítására külön jogi személyiséggel rendelkező alapot hozzon létre a kormány. Az alap élén a Minisztertanács által kinevezendő igazgatóság álljon, amelybe mintegy 23 termelőszövetkezeti tagot, valamint a Munkaügyi Minisztérium, Pénzügyminisztérium, Földművelésügyi Minisztérium és a Termelőszövetkezeti Tanács által kijelölt képviselőket kellene kinevezni. Erre azért van szükség, mert a járulékok közvetve vagy közvetlenül a termelőszövetkezeti tagoktól folynak be, és csak most, szükség esetén egy-két évig kap ez az alap állami támogatást. Lényegében tehát ez egy önállóan gazdálkodó szerv és kívánatos, hogy ennek ügyeit a termelőszövetkezeti parasztság intézze. A termelőszövetkezeti tagok öregségi nyugdíj ügye 1954 óta húzódik. Az első elgondolás az volt, hogy valamelyik működő biztosító szervezet keretében hozzák létre, azonban ezek egyike sem vállalta a termelőszövetkezeti tagság öregségi biztosítását. Ezért is szükséges volna, hogy most, amikor ez megvalósul, a szerv önálló jogi személyiséget kapjon. Ezzel a javaslattal egyetért a kormány Mezőgazdasági Bizottsága is, csak Kisházi elvtárs nem ért egyet. Kifogásolja, hogy a Munkaügyi Minisztérium az erre vonatkozó előterjesztést úgy terjesztette illetékes pártfórumok elé, hogy azt a Termelőszövetkezeti Tanáccsal előzetesen nem tárgyalta meg. Maga részéről közölte a pártfórumokkal észrevételeit és azt, hogy a javaslattal ebben a formájában nem ért egyet.7 Ennek 7 Az MSZMP PB két ízben, 1957. október 29-én és november 26-án tárgyalt a témáról. Dobi István 1957. október 28-ai ezzel kapcsolatos levelét és az althoz mellékelt szakmai feljegyzést lásd az 1957. október 29-ei PB-ülés iratanyagában: MOL M-KS 288. f. 5. cs. 48. ő. e. 1029
