Jakó Zsigmond: Erdélyi okmánytár III. (1340-1359) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 47. Budapest, 2008)

OKLEVÉLKIVONATOK (l-l 116. sz.)

Beke-nek, kikötve, hogy ha nem térne vissza vagy 1351. április 24-ig a konvent előtt nem adná meg a fenti összeget, az erdőrész örökre László fiainak tulajdonába megy át. Eredeti, papíron, hátlapján befüggesztett pecsét nyomával, DL 28068. — Ái a kolozsmonostori konvent 1370. április 24-i oklevelében, Bánffy cs nemzetségi lt (DF 260662). • Közlés: AOkm V. 412-413. — BánfOkl I. 173-174. — DIR C, veacul XIV, vol. IV. 555-556 (román fordításban). 577. 1350. október 30. (III. Kai. Novembris) I. Lajos király - Erzsébet anyakirályné és István Szlavónia, Horvátország és Dalmácia hercege, valamint főpapjai és bárói egyetértésével és tanácsára - a Dráva és a Mura folyó között fekvő Oztrogo és Chaakturnya nevű várat, melyeket az osztrákok (per Teutonicos Australes) még István király idejében erővel elfoglaltak, de apja (ti. I. Károly király) 4000 márka ezüsttel visszaváltott, minden tartozékával együtt, Chuz (d) János birtokának a kivételével, István erdélyi vajdának, Zonuk-i ispánnak, valamint fiainak: Dénes királyi lovászmesternek, Miklósnak, Imrének, Istvánnak és Lászlónak adományozza, részletesen megörökítve a vajdának az Aversa városában meggyilkolt András szicíliai király halála után vezetett büntető hadjárata során véghezvitt sikeres haditetteit: Minthogy István vajda gyermeksége óta kitüntette magát apja: I. Károly király oldalán a belső béke és a királyi tekintély helyreállításában, az ország Ausztria és Csehország felőli határainak megvédésében, őt küldte az Itáliából való hazatérése után a szicíliai királyság visszafoglalására törekvő Johanna és férje: Tarento-i Lajos hadai, valamint ottani lázadó alattvalói ellen. István vajda Foggia-ba (Fogya) érkezése után Tarento-i Lajost Lucera városában (in civitate Lucerie) olyan szoros ostromzár alá fogta, hogy az alig tudott onnan kimenekülni. De hadaival alig ért el a szomszédos Troia-ig (civitatem Troye), mert István vajda az Ascoli felé (versus civitatem Exculii) igyekvő csapatait megtámadta, szétverte, 30 lovasát foglyul ejtette. Werner (Vemely) és Acciaiuoli-i (de Acherolis) Miklós nevű kapitányai is alig menekülhettek el, de az ő zászlóik, valamint Gonosz (dictus Mali spiritus) Fülöp és Surgonia-i János nevű vezéreinek zászlói így is István vajda kezébe kerültek, majd néhány nappal későbben Corneto (Cometh) városában Wernert is elfogta 500 katonájával együtt. Miután Tarento-i Lajos újabb erős hadsereget gyűjtött, István vajda Nápoly (ante civitatem Neapolitanam) előtt ütközött meg vele és aratott fölötte fényes győzelmet, elfoglalva sok várost és visszatérítve a szicíliai királyság előkelőit és nemeseit [Lajos] király hűségére. - A oklevél Thatamer magister fehérvári prépost, királyi alkancellár keze által kelt. — Méltóságsor. Miklós választott és megerősített esztergomi érsek és örökös ispán, Domokos spalatoi érsek, Dénes fráter kalocsai választott érsek, Miklós egri, András erdélyi, Demeter Varad-i, Miklós pécsi, Kálmán győri, Mihály Wach-i, Peregrinus fráter boszniai püspök, Miklós Zagrab-i, János Vesprim-i, István fráter nyitrai, Tamás fráter szerémi és Tamás Chanad-i választott és megerősített püspök; Miklós nádor, Tamás országbíró, István erdélyi vajda és Zonuk-i ispán, Olivér királyi tárnokmester és királynéi udvarbíró, Domokos Machou-i bán, Zeech-i Miklós Zeurin-i bán, Pál magister királynéi tárnokmester, Konth Miklós pohárnokmester és Poson-i ispán, Thuteus ajtónállómester és Pilis-i ispán, Lesták étekfogómester. Eredeti, hártyán, elveszett függőpecsét zöld zsinórjával, DL 4151. — Ái Erzsébet királyné 1351. március 27-i oklevelében (592. sz.), DL 4152 és 4153. • Közlés: TudGyűjt 19/1835. 92-99 (1359-re keltezve, Jerney J). — CDHung IX/1. 482-490 (hibásan november 3-ra keltezve) és 756-764 (helyes keltezéssel). — Kukuljevic: lura