Jakó Zsigmond: Erdélyi okmánytár III. (1340-1359) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 47. Budapest, 2008)

OKLEVÉLKIVONATOK (l-l 116. sz.)

gyanús kaparások nyomát viselte, az oklevél latinsága is hibás volt (licet in sigillo salvum, tamen in scriptura in quibusdam locis suspectis rasum et per incongruitates latinitatis vitiosum) és amellyel Tamás vajda Palathka-t Thusun-i Mihály fiainak ítélte. Az oklevelek bemutatása után, Iwanka kérésére, Simontól és Mihálytól megkérdezte, hogy iktatásukat melyik bíró rendelte el és ehhez melyik hiteleshely küldte ki tanúbizonyságát, továbbá hogy van-e még más oklevelük is Palathka-i birtoklásukra. Ezek tagadó válaszuk után előadták, hogy Debrechen-i Dowsa vajda fiai a vállalt szavatosság ellenére nem védik meg őket a zavartalan birtoklásban. Ezt követően Gergely fia: Iwanka újból kijelentette, hogy Palathka felső fele, akárcsak annak alsó fele, az ő örökbirtoka és ennek igazolására bemutatta az erdélyi káptalan 1307. május 3-i (CDTrans II. 61. sz.), 1347. március 21-i (373. sz.), 1296. július 1-jei (CDTrans I. 552. sz.), 1306. (CDTrans II. 56. sz.) és 1331. évi (CDTrans II. 701. sz.), 1345. szeptember 27-i (282. sz.) és 1345. január 27-i oklevelét (240. sz.), továbbá Tamás erdélyi vajda 1323. május 2-i (CDTrans II. 451. sz.) és 1326. május 25-i (CDTrans II. 562. sz.) okleveleit, végül pedig Miklós erdélyi vajda 1344. május 8-i oklevelét (196. sz.). Noha a bemutatott oklevelek elégségesek lettek volna a per eldöntéséhez, mégis, mivel más sürgős ügyekben is döntenie kellett, és akkor csak az oklevelek vizsgálatára akart sort keríteni, de Iwanka felmutatta I. Lajos király, illetve István erdélyi vajda [1347. november 18. előtt kelt] okleveleit (432. és 433. sz.), melyekkel mindketten arra utasították őt, hogy e közgyűlésen hozzon végítéletet. Minthogy az Iwanka által bemutatott oklevelekből világosan kiderült, miszerint a birtokok az ő apjától és ennek testvérétől Jánostól vásárlás útján szállottak Gyog-i András fia: Miklósra, pedig Iwanka és rokona: János fia: János ez ellen többször tiltakoztak, az adásvételt érvényteleníti. A birtokokat tehát András fia: Miklós adja vissza Gergelynek, Gergely fia: Iwanka-nak, rokonuknak, János fia: Jánosnak örökjogú birtokaiként, azonban élete végéig tarthassa meg azokat magánál, hogy a bele fektetett 70 márkát visszaszerezhesse, de halála után e jószágok nem szállhatnak fiaira: Buryu (d) Miklósra és Corrardusra, akik azokat nem is idegeníthetik el másoknak. Az erdélyi káptalannak a birtokok adásvételéről szóló oklevelét érvénytelenné nyilvánította és ítéletében kimondotta, hogy Dowsa néhai erdélyi vajda a birtokokat nem foglalhatta volna el András fia: Miklós fia: Corradus-tól ennek vétkei miatt és nem adhatta volna Semyen fia: Mihály fiainak. ítéletét öregebb nemesekkel és ülnökökkel együtt hozta meg. Végül Dowsa néhai erdélyi vajda (CDTrans II. 343. sz.), I. Károly király (CDTrans II. 580. sz.) és Tamás erdélyi vajda (CDTrans II. 631. sz.) okleveleit, amelyeket a Thusun-i nemesek mutattak be, érvényteleníti, önmagukat pedig a birtokok elfoglalása miatt perveszteseknek nyilvánítja és örök hallgatást parancsol nekik. Oklevele kiváltságlevél formájában kelt és azt függőpecséttel erősítette meg. Eredeti, hártyán, fuggőpecséttel, Teleki cs mvhelyi lt: DL 73655. — Belefoglalva Lackfí István erdélyi vajda 1348. május 12-i oklevelébe (459. sz.), Teleki cs mvhelyi lt: DL 73657. — Tartalmi említés Lackfí István erdélyi vajda 1348. május 14-i oklevelében (465. sz.), DL 41077. • Regeszta: AOkl XXXI. 1084. sz. 435. [1347. november 25. után] Pál comes országbíró 1347. november 25. körül Chanad esztergomi érsekkel, Miklós egri püspökkel, Miklós nádorral, Miklós szlavón és horvát bánnal, Peteuch fia: Miklós egykori erdélyi vajdával (Nicolao filio P. quondam