Jakó Zsigmond: Erdélyi okmánytár III. (1340-1359) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 47. Budapest, 2008)

OKLEVÉLKIVONATOK (l-l 116. sz.)

visszavonhatatlanul felmentve öt, utódait és officiálisaikat az itteni ügyekben az ország összes bíróságának illetékessége alól. Ái István szepesi és sárosi herceg 1352. február 19-i oklevelében (640. sz.), Rhédey cs lt: DL 60979. I Közlés: AOkm V. 548-550. — DIR C, veacul XIV, vol. IV. 194-195 (román fordításban). • Regeszta: Ub II. 18. 207. 1344. [június 15. és augusztus 8. között] Az erdélyi káptalan privilégiuma, mely magában foglalja néhai [Sirokai] Miklós vajda levélkerestető kérését és a [Kayantho-ra valamint Mariatheleke-re vonatkozóan] levéltárában megtalált határjáró levél szövegét is. (Item littera capituli ecclesie Transilvane privilegialis tenorem litterarum condam Nicolai Konth requisitionalium ipsi capitulo loquentium simulcum tenoribus litterarum metalium per ipsum capitulum requisitarum et reinventarum verbaliter in se continens, sub pendenti sigillo in filo sericeo bipartiti coloris, rubei videlicet et viridi, anno domini millesimo trecentesimo quadragesimo quarto confecta). Bejegyzés a kolozsmonostori konvent mlt-nak 1427. évi jegyzékében, DL 36403. Ez a hozzávetőleges keltezés a Sirokai Miklós vajdaságának végét és az őt követő Lackfí István vajdaságának kezdetét jelölő adatokra alapozódik. Az ugyanis a hihetőbb feltételezés, hogy a levéltári jegyzék összeállítója 1427-ben nem a keltezés évét vétette el, hanem a csak keresztnevén emlegetett Sirokai Miklóst azonosította tévesen az ismertebb Kont Miklóssal, aki 1351 és 1356 között viselte a vajdai méltóságot. • Regeszta: KmJkv I. 186. 208. 1344. július 4. (in Sancto Emerico, IV. d. oct. Ioh. bapt.) László erdélyi alvajda az erdélyi káptalanhoz. Miután Nikolaus fia: Michael és Michael fia: Nikolaus, Fatha-i nemesek, Chegetheleke (Doboka vm) ügyében öt terminusra is megidéztették Kayla-i Welken fia: Johann fiait: Johannt, Ladislaust és Pault, továbbá Bystricia-i Henneyn/Henneyng fia: Péter fiait: Johannt és Pétert, május 8-án (in quind. Georgii mart.) a felperesek azt állították, hogy a vitás jószágot IV. Béla király adományából bírják és az alperesek csak elfoglalták azt. Ezek viszont azt bizonygatták, hogy Chegetheleke ősapjuktól való örökös jószáguk. Erre Mihály és Miklós az erdélyi káptalan átiratában felmutatták IV. Béla király 1244. [!] évi oklevelét Bachanateleke, Fathateleke és Chegeteleke nevű birtoknak és tatárjárás utáni nagyapjaik: Lenting és Hermán, valamint Nogfolu határán 20 ekealja földnek azok veje (sponso): Cristian javára szóló adományozásáról. Mivel az alperesek az oklevél eredetijét kívánták látni, ennek bemutatását előbb május 30-ra (in oct. Penth.) tűzte ki, majd I. Lajos király gyűrűpecsétes levele alapján július 1-jére (ad oct. Nat. Ioh. bapt.) halasztotta. Ezen a terminuson a felperesek három napon át várakoztak Szentimrén az alperesekre, de azok háromszori kikiáltásra sem jelentek meg a bíróság előtt saját okleveles bizonyítékaikkal. Ekkor Mihály és Miklós felperes bemutatta IV. Béla király kettőspecséttel megerősített 1243. január 27-i [hamisított] oklevelét (CDTrans 195. sz.). Ezután I. Lajos királynak a per befejezését elrendelő, gyűrűpecsétes pátens parancsára az erdélyrészi szolgabírákkal és nemesekkel együtt visszaítélte Chegeteleke-t Mihálynak és Miklósnak. Küldje tehát ki tanúbizonyságát, akinek jelenlétében Miklós deák nótárius és Kalach, megjárva Chegeteleke határát, iktassa azt a felpereseknek, figyelmen kívül hagyva Welken fia: Johann fiainak és Henneyng fia: Péter fiainak esetleges tiltakozását. — Hátlapján azonos írással: Honorabili capitulo ecclesie