Jakó Zsigmond: Erdélyi okmánytár III. (1340-1359) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 47. Budapest, 2008)

MUTATÓK

Jakó Zsigmond (1916-2008) Biharfélegyházán született. Egyetemi tanulmányait a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem történelem karán végezte Mályusz Elemér tanítványaként. A budapesti egyetemen és a Magyar Országos Levéltárban való szolgálat után 1941-ben az Erdélyi Nemzeti Múzeum Levéltárába, Kolozsvárra került. 1942-től kezdődően előbb az ottani magyar, majd pedig a Babe§-Bolyai egyetemen a középkori történelem és történeti segédtudományok tanáraként nemzedékeket nevelt az erdélyi történetkutatásnak. 1941 és 1950 között a magyar kutatás korszerű műhelyévé fejlesztette az Erdélyi Nemzeti Múzeum Levéltárát, melyet a magánlevéltáraknak a pusztításoktól való mentése által pótolhatatlan értékkel gazdagított. 1990 után az Erdélyi Múzeum-Egyesület elnökeként irányította az erdélyi magyar tudományosság újjászervezését. Erdély történetével, középkori forrásainak feltárásával és kritikájával kapcsolatos eredményei, korszerű, új módszerek meghonosítását célzó törekvései, emberi és tudósi magatartása jelentős befolyást gyakorolt az erdélyi magyar történetkutatásra. Kutatói, nevelői és tudományszervező munkásságának elismeréseként a Magyar Tudományos Akadémia tiszteletbeli, a Román Akadémia rendes tagjává választotta; az Eötvös Loránd Tudományegyetem és a Ráday Akadémia díszdoktorává avatta, a Magyar Köztársaság pedig Széchenyi-díjjal tüntette ki. Munkáinak bibliográfiája a születésének nyolcvanadik évfordulójára az Erdélyi Múzeum-Egyesület által kiadott emlékkönyvben, illetve az Erdélyi Múzeum folyóiratnak a szerző kilencvenedik születésnapjáról megemlékező számában található meg. Mindvégig tevékeny és öntudatos életének 93. évében hunyt el Kolozsvárott.