Jakó Zsigmond: Erdélyi okmánytár III. (1340-1359) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 47. Budapest, 2008)

OKLEVÉLKIVONATOK (l-l 116. sz.)

vára. Ha a felek nem védenék meg egymást kölcsönösen az elcserélt birtokokban, a jószágát elvesztett félnek a másik fél köteles visszaadni saját korábbi birtokát. Ennek megfelelően az alvajda felkérte a Clusmonustra-i konventet, hogy küldje ki tanúbizonyságát, kinek jelenlétében Nema-i Peteu magister alvajdai nótárius, vagy Yztyen-i Domokos fia: István Chobolou határátjárja meg, majd iktassa Pál fiainak: Péternek és Jánosnak, az ellentmondókat pedig idézze színe elé. Miután az iktatás a konvent 1340. május 22-i jelentésének (16. sz.) bizonysága szerint megtörtént, Dersa és Chobolou birtok cseréjét végérvényesnek nyilvánítja. Ai az erdélyi káptalan 1362. november 11-i oklevelében, ENMLt Törzsgyűjtemény (DF 253659). — Ái a kolozsmonostori konvent 1409. július 4-i oklevelében, DL 28898. • Regeszta: EMOkl 68. sz. (hibásan június 1-jére keltezve). — DIR C, veacul XIV, vol. III. 537 (június 1-jére keltezve). — AOkl XXIV. 331. és 332. sz. 19. 1340. június 12. (d. XII. Iunii) A velencei (Venecia) tanács Szlavóniába küldött hírszerzőinek (provisoribus) a jelentése szerint a magyar király gyengélkedése, valamint a tatárok (Tartari) Magyarország elleni támadása miatt ebben az esztendőben ebből az irányból nem várható támadás. Eredeti, jegyzőkönyvi bejegyzés, Velence v lt, a tanács Misti c. jegyzőkönyvében, XIX. 18. U Közlés: Wenzel: DiplEml I. 400. sz.. • Regeszta: AOkl XXIV. 380. sz. 20. 1340. június 17. (Wisegrad, sab. p. Corp. Chr.) I. Károly király Tamás erdélyi vajdának a Zolnok-i ispánnak, valamint Petew alvajdának. Fodor (Crispus) Lászlót, László magisternek, a Medyes-i székelyek [!] ispánjának serviensét és officialisât védjék meg a Gyogh/Dyogh-i nemesek, az erdélyi káptalan és más zabolátlan emberek háborgatásaitól az általa neki adományozott Torda vármegyei Zaah és Fehér vármegyei (in cttu Albensi) Zemmyklos zavartalan birtoklásában. Ha pedig a nevezettek nem hagynának fel zaklatásával, a vitatott birtokrészt foglalják a királynak és oltalmazzák keményen, hogy megtanulják, vajon ama László, vagy a király szomszédsága kellemesebb-e számukra. Ái az erdélyi káptalan 1418. május 13-i oklevelében, Toldalagi cs lt (DF 257477.) • Közlés: TTár 1888. 85-86 (hibásan június 15-re keltezve). — DIR C, veacul XIV, vol. III. 538 (román fordításban). • Regeszta: Sz 1887. 77 (vándorgyűlési jelentésben). — AOkl XXIV. 392. sz. 21. 1340. június 22. (Vissegrad, in oct. Corp. Chr.) I. Károly király Miklós vajda fia: Móric magister és fia: Simon magister hűséges szolgálatai jutalmaként Simon magisternek megengedte, hogy ha bármelyik birtokán arany, ezüst vagy másféle ércet talál, annak nyolcadrészéből egyharmadot magának tarthasson meg, míg a fennmaradó kétharmadot a királynak köteles beszolgáltatni. Tartalmi ái Garai Miklós nádor 1409. március 13-i oklevelében, DL 31053. • Közlés: CDHung VIII/5. 277 és X/4. 863-864. — DIR C, veacul XIV. vol. III. 538-539, 606 (román fordításban is). • Regeszta: AOkl XXIV. 404. sz. 22. 1340. június 24. (Vyssegrad, in Nat. Ioh. bapt.) I. Károly király bizonyítja, hogy Tatamér [székesfehérvári] prépostot és testvérét: István magistert, hűséges szolgálataik jutalmaként, abban a kegyben részeltette, miszerint bárhol Magyarországon, erdélyi föl-