Jakó Zsigmond: Erdélyi okmánytár III. (1340-1359) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 47. Budapest, 2008)

OKLEVÉLKIVONATOK (l-l 116. sz.)

terrea. Dehinc ad eandem plagam ad vallem Boglusay dictam veniendo in descensu ipsius vallis essent tres mete, quarum una dicte possessioni Kystelegd separaret. Et ibi mete dicte possessionis Kystelegd iungerentur metis possessionis Baion supradicte, ipsaque possessio Machalatelek includeretur metis possessionis Bayon prenotate, et abinde per ipsam vallem Boglasay dictam supra ad partem orientalem per bonum spácium eundo esset una meta terrea. Et deinde ad caput ipsius vallis ad eandem plagam procedendo esset similiter una meta terrea. Et abinde pertransiret dictum Hozyoazou et iuxta ipsum Huzioazou esset similiter una meta terrea, et deinde per ipsum Huzioazou supra ad caput eiusdem procedendo esset similiter una meta terrea. Abhinc curreret per quandam viam magnam antiquam, que Sahousut vocaretur ad partem meridionalem quousque perveniret ad quendam locum ubi capita trium vallium videlicet Bayunfeu et Bogdanfeu necnon Almaspathakfe, Marlotheleke vocata, ubi esset una meta terrea. Ibique mete ipsius possessionis Bayon a parte possessionis Chahal separarentur et ipsa possessio Bayon inciperet metas habere cum possessionibus aliorum commetaneorum nobilium de Pachal predictorum, asserendo quod reambulaciones ceterarum metamm ipsorum ulterius procedere non curassent pro eo, quia se iidem nobiles de Pachal cum aliis commetaneis eorum super distinctionibus metamm suamm articulos pacificos fore indicassent, ipsaque reambulacione peracta possessiones eisdem nobilibus de Pachal eo iure quo ipsis dinoscuntur pertinere reliquissent perpetuo possidendas. Ái II. Lajos király 1525. január 13-i oklevelében, Károlyi cs lt: DL 99333. • Közlés: KárOkl I. 239-243. — DocRomHist C, XI. 415—419 (román fordításban is). *[1359. október 6. és 1360. december 6. között] Péter erdélyi alvajda oklevele László kolozsmonostori apát és Tiburcteleki Deme fia: Miklós közti hatalmaskodási ügyben (DocRomHist C, XI. 419-420) helyesen 1360. október 13-án kelt. 1092. 1359. október 12. (sab. a. Galli conf.) A Warad-i egyház András erdélyi vajdához és Zolnok-i ispánhoz. Kérésére (1064. sz.), hogy Pele birtok hatod része negyedének felét (medietatem quarte partis de sexta parte), melyet Erzsébet asszonynak leánynegyedként ítélt meg, adják ki annak, az Erzsébet asszony számára kijelölt vajdai ember: Kezu-i Péter fia: Lukács mellé kiküldte tanúbizonyságát, András karbéli papot, a Szt. András apostol-kápolna rectorát, illetve a János fia: Zochyk, Mark fiai: István és László, Andurnuk fiai: Jakab és István alperesek számára kijelölt vajdai ember, Tiuis-i István mellé pedig János karbéli papot, a Szt. Péter apostol oltárának igazgatóját. Tanúbizonyságai jelenlétében a két vajdai ember október 6-án (in oct. Mich, arch.) kiment Pele birtokra és ott a szomszédok jelenlétében Sebestyén [nevű nagyapja] hatodrésznyi jószága negyedének felét, a Szűz Mária tiszteletére épült kőtemplom kegyúri jogával együtt örökjogon Erzsébetnek és férjének iktatták. A jószágrész területe királyi mértékkel mérve 45 holdnyi. — Határjárás: Metas autem eiusdem a quoddam rivulo Cherpatak vocato, a parte occidentali incipiens, versus eandem partem secus quendam rivulum Zylpatak nun-