Jakó Zsigmond: Erdélyi okmánytár III. (1340-1359) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 47. Budapest, 2008)

OKLEVÉLKIVONATOK (l-l 116. sz.)

már kétszer is tiltakozott, de most Bengh birtokon két lovat talált, melyeket az ország tör­vényei szerint behajtott és közülük egyiket meg is mutatta neki. Eredeti, papíron, hátlapján rányomott pecséttel, Bánffy cs nemzetségi lt (DF 260650). • Közlés: BánfOkl I. 228-229. — DocRomHist C, XI. 412 (román fordításban is). 1088. 1359. szeptember 17. (III. d. oct. Nat. virg.) Az erdélyi káptalan jelentése I. La­jos királyhoz. Parancsa értelmében Feyeryghaz-i Klein (Parvus) Paul királyi ember és László magister Tylegd-i főesperes dékánkanonok káplánja: Miklós pap hiteleshelyi ta­núbizonyság útján közölték a Sebusy-i székelyekkel a Mykou fiai: Jakab, Petenye, Donch valamint Miklós fiai: Demeter és Balázs, továbbá Domokos fia: László és István fia: Já­nos Hyduegh-i nemesek érdekében 1359. július 27-én kiadott rendelkezését (1079. sz.). E székelyek azonban kijelentették, hogy nemcsak Hydwegh, Sombor, Aruapataka [!] és Gerebench birtokot, de még egy hold földet sem adnak vissza a Hyduegh-i nemeseknek, [vezetőiket]: Balázst, Ferencet, János és Jakabot pedig nem engedik a királyi udvarban megjelenni, sőt mindenkivel szemben megvédelmezik őket és javaikat. — Hátlapján azo­nos írással: Dominó regi pro Iacobo filio Myko nobili de Hyduegh ceterisque nobilibus de eadem intra nominatis super exhibitione quarundam litterarum vestrarum universis Siculis de Sebusy facta relatoria. Eredeti, papíron, hátlapján zárópecsét töredékeivel, 1897 előtt a Kemény cs csombordi lt-ban, 1934-ben Török Bertalan gyűjteményében, ahol azonban jelenleg nem található. U Közlés: Ub II. 169. — SzOkl VIII. 21-23. — DocRomHist C, XI. 413-414 (román fordításban is). — Kordé 97-98 (magyar fordításban). 1089. [1359. szeptember 17. után] I. Lajos király megparancsolja András erdélyi vaj­dának, hogy [a Hydwegh-i nemesek Hydwegh, Sombor, Arapataka és Grebench] nevü birtokát hatalmaskodva elfoglaló, elpusztító és felégető Seeb[usy-i] székelyeket és külö­nösképpen [Péter fiait:] Jánost és Jakabot idézze színe elé Vyssegrad-ra. Eredeti, töredék, papíron, melynek csak első harmada maradt meg, DL 47944. A szöveg kiegészítését és kelte­zését az üggyel kapcsolatos másik oklevél (1088. sz.) teszi lehetővé. Vö. SzOkl VIII. 22. 1090. 1359. szeptember 18. (IV. d. oct. Nat. virg.) Domokos magister erdélyi alvajda az erdélyi káptalanhoz. Ujtordai (de Nova Torda) Jwanka fia: Miklós özvegye: Margit asszony - aki Székely (Siculus) Pál leánya - [1358] szeptember 15-én (in oct. Nat. virg.) pert kezdett előtte azért, hogy Jndal-i Egyed fia: Péter fiai: Gál és Egyed, valamint István fia: János, egyházi kiközösítésük ellenére sem hajlandók kiadni neki azt a leánynegyedet, mely őt mint néhai Jndal-i Miklós nővérének: Aglenth-nek leányát - természeti jog sze­rint (iure naturali) és Salamon magister Torda-i főesperes, Domokos erdélyi püspök álta­lános helynökének [1358. szeptember 18-i] döntése (1042. sz.) értelmében is - megilleti néhai Jndal-i Miklós Jndal, Egres és Buchtelku birtokbeli részeiből. Miután az alperesek most késznek nyilatkoztak a felperes kielégítésére, küldje ki megbízottját, aki előtt októ­ber 27-én (dom. a. Omn. sanct.) az említett birtokok negyedrészének a felét szakítsák ki és iktassák Margit asszony részére, és ennek megtörténtéről november 8-ra (ad oct. Omn.

Next

/
Oldalképek
Tartalom