Jakó Zsigmond: Erdélyi okmánytár III. (1340-1359) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 47. Budapest, 2008)

OKLEVÉLKIVONATOK (l-l 116. sz.)

1076. 1359. június 21. (in Cybinio, f. VI. p. Corp. Chr.) Domokos Scepus-i prépost, I. Lajos király káplánja, Darw-i István fia: Péter, [udvamok]ispán, királynéi udvari lovag bizonyítja, hogy amikor Megyés városban voltak, az ottani szászok közössége (communitas Saxonum), Nikolaus Bozna-i plébános és Johann, Bozna-i villicus az ottani szászok összessége nevében a Veolcz-i szászok ellenében előadták, hogy azok a Bozna falu határában, illetve Bayom birtok, továbbá Kwkeolleo vár és a szebeni (Cibiniensis) prépost Ekemezeo nevű birtoka szomszédságában, keletre és északra fekvő erdejüket tiltakozásuk ellenére vágják. Azt is elmondták, hogy az erdőt a szebeni szék (in sede Cibiniensi) előtt per útján nyerték el a Veolch-i szászoktól és erről oklevelük is van. Erre azt ítélték, hogy a panaszosok az oklevelet június 19-én (f. IV. preterita) a Szebenben tartandó közgyűlésükön mutassák be nekik. Ekkor a felpereseket képviselő Nikolaus plébános és Johann villicus a Veolch-i szászok ellenében bemutatta a szebenszékiek (comprovincialium sedis Cibiniensis) oklevelét, mely szerint Meggyes szék lakói (comprovinciales sedis) nem tudtak ítéletet hozni és a pert a Szeben székiek elé tették át. Itt a kitűzött határidőben eceli (de villa Eczlen) Stephan alispán (vicecomes), Bwtel-i Péter, riomfalvi (de villa Eythkmyn) Sichmak, Johann, korábbi eceli (de villa Eczlen) villicus fogott bírák döntésére bízták úgy, hogy ha utóbbiak a vitás erdőre kimenve esküt tesznek a Szeben székiek kiküldöttjének jelenlétében, az erdő a Veolch-i szászoké legyen, ha pedig ezt nem tennék meg, akkor pedig a Bozna-i szászok kapják meg. A Szeben székiek küldötte azonban azt jelentette, hogy a fogott bírák nem esküdtek meg, hanem a vitás erdőt erőszakkal elvették a Bozna-i lakosoktól, ezek tiltakozása ellenére és azt a Veolcz-i szászoknak adták át, anélkül, hogy vizsgálatot tartottak volna. Minthogy azonban a Szeben széki (sedis Czybiniensis) provinciálisok kiküldötte szerint a fogott bírák (seniores sive arbitri) nem akartak megesküdni, hogy a vitás erdő a Weolcz-i szászokat illetné, a szebenszéki lakosok az erdőt örökjogon a Bozna-i szászoknak ítélték és a Weolcz-i szászoknak örök hallgatást parancsoltak ebben az ügyben. Ok tehát - minthogy a vitás erdő Bozna falu határához tartozik, Veolcz falutól pedig elkülönül, továbbá a szebenszékiek korábbi ítéletének megfelelően is - a szebenszéki öregekkel és más ítélőtársakkal együtt a vitás erdőt a Bozna-i szászoknak ítélték. Az erről szóló pátens oklevelüket pecséteikkel erősítik meg. Ái az erdélyi káptalan 1407. május 4-i oklevelében, mely XVI. századi hibás másolatban maradt fenn, DL 30688. • Közlés: VerArch 21/1887. 295-297 (Theil R.). — Ub II. 166-168. — DocRomHist C, XI. 394-397 (román fordításban is). 1077. 1359. július 4. (in Sancto Emerico, IV. d. oct. Nat. Ioh. bapt.) Domokos erdélyi alvajda bizonyítja, hogy Wos (d) Miklós magister famulus-a: Balázs fia: János - az alvajda ügyvédvalló levelével ura és annak testvérei: Achyl (d) János, Lőrinc, Weres (d) Péter, Tamás és Deseu nevében is - tiltakozott amiatt, hogy a Zeek-i hospesek Szentegyed nevű falu tartozékaira (ad pertinentes ville Sancti Egidii) rámentek, a határjelek egy részét bejárták és bizonyos földeket (particulas terras) el akartak foglalni, mire az említett nemesek ettől törvényesen eltiltották őket. Ezért a hospesek őket július 1-jére (oct. Nat. Ioh. bapt.) a király elé idézték. Mivel Erdélyben a nemeseket soha nem a király, hanem csak az erdélyi vajda elé szokás idézni, János - az említett nemesek ügyvédvalló levelével - [az alvajda előtt] július l-jén megjelent, ám a Zeek-i hospesek nem jöttek el