Jakó Zsigmond: Erdélyi okmánytár III. (1340-1359) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 47. Budapest, 2008)

OKLEVÉLKIVONATOK (l-l 116. sz.)

1032. 1358. augusztus 1. (in Kalyan, f. IV. in oct. lacobi ap.) Domokos fia: János és Tamás fia: Miklós, Clus vármegye szolgabírái Domokos erdélyi alvajdának. 1358. július 15-i utasítása (1029. sz.) értelmében kiszálltak Peturteleke birtokra, és a szomszédok jelenlétében megjárták annak határát Zomordug/Zumurdug és Mera felé, majd megbizonyosodtak arról is, hogy Beden fiai Peturteleke birtokra nézve örökre érvényes oklevelekkel rendelkeznek. — A határjárás szövege: ... unam metam lapideam vidimus inter predictas villas Peturteleke et Zomordug contineri, que scilicet meta predictam possessionem Peturteleke vocatam séparât et distingit a possessione Zumurdug, cum alia secunda meta super parvum monticulum retro ortum Iohannis filii Nicolai de eadem Zomurdug existentem, prout Iohannes, Nicolaus et Dominicus filii Beden de Peturteleke, ac Stephanus filius Petri et Nicolaus filius Iohannis de Zumurdug communes metas ipsorum esse oretenus affirmarunt. Abhinc versus orientem ad montem asscendendo, alias metas antiquas invenimus, que predictam possessionem Peturteleke séparant a possessione domini abbatis Mariateleke vocata. Deinde quamplures veteres et antiquas metas terreas per hostensionem dictorum filiorum Beden et nobilium de Mera, quae similiter séparant et distingunt dictam possessionem Peturteleke a possessione Mera supradicta. Deinde transeundo alias antiquas metas pluries duplicatas vidimus, que séparant sepedictam possessionem Peturteleke a possessione Zenthpal, habhinc [!] pergendo ad unum rivulum, et in eodem rivulo per magnum spácium asscendendo pervenimus ad predictam primam metam lapideam et sic mete Peturteleke ab aliis predictis possessionibus terminantur. — Hátlapján, ugyanazon kéz írásával: Nobili viro et honesto domino et amico honorando, Dominico vicewoyuode Transsilvano, rehambulatoria [!] mete Peturteleke. Eredeti, papíron, hátlapján két ép gyűrűs zárópecséttel, amelyek közül egyik kétágú horgonyt, a másik a Wass cs címerét, a nyíllal átlőtt orrú bölényt ábrázolja, de a kibocsátók egyike sem tagja a cégei Wass családnak, Teleki cs mvhelyi lt: DL 73677. • Közlés: TelOkl I. 108-110. — DocRomHist C, XI. 305-307 (román fordításban is). 1033. 1358. augusztus 3. (in Sancto Emerico, III. d. oct. lacobi ap.) Domokos erdélyi alvajda az erdélyi egyház káptalanának. A Wos (d) Miklós magister Kuholm-i várnagy által bemutatandó káptalani zárt oklevelet (756. sz.) nyissa fel, és pátens alakban írja át, majd pecsétnyomójának fejével pecsételje újra (cum capite vestri sigilli consignando). Belefoglalva az erdélyi káptalan 1358. augusztus 3-i oklevelébe (1034. sz.), Wass cs lt (DF 252711). • Közlés: Sincai I. 490-491 (hibásan 1354-re keltezve). — Ub II. 154 (kisebb hibákkal). — DocRomHist C, XI. 307-308 (román fordításban is). • Regeszta: WassLt 119. sz. 1034. [1358]. augusztus 3. (III. d. oct. lacobi ap.) Az erdélyi egyház káptalana Domokos erdélyi alvajda 1358. augusztus 3-i kérésére (1033. sz.) átírja a Wos (d) Miklós magister által bemutatott, 1354. május 31-én kelt zárt oklevelét (756. sz.), feltörve annak pecsétjét, majd pecsétfővel lezárva azt. Eredeti, hártyán, hátlapján befüggesztett pecsét nyomával, Wass cs lt (DF 252711). • Közlés: Sincai I. 490 (hibásan 1354-re keltezve). — Ub II. 154 (kisebb hibákkal). — DocRomHist C, XI. 308-309 (román fordításban is). • Regeszta: WassLt 120. sz.