Jakó Zsigmond: Erdélyi okmánytár III. (1340-1359) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 47. Budapest, 2008)

OKLEVÉLKIVONATOK (l-l 116. sz.)

(AlbTr) káptalan fél attól, hogy a címzett azt vakmerően elrejtheti és eltulajdoníthatja, és ezzel az erdélyi egyház jogait veszélyeztetheti. Eredeti, hártyán, hátlapján befüggesztett pecsét nyomával, az erdélyi káptalan mlt-ban (DF 277344). • Közlés: DocRomHist C, XI. 168-169 (román fordításban is). • Regeszta: ErdKLt 149, sz. (hibásan augusztus 16-ra keltezve). 946. 1357. augusztus 17. (f. V. p. Assumpt. virg.) A Warad-i káptalan néhai Loránd vajda fia: László magister, Tylegd-i főesperes, váradi és erdélyi kanonok kérésére átírja András erdélyi vajda 1357. augusztus 1-jei pátens oklevelét (941. sz.) mivel félő, hogy ha a címzett azt vakmerően elrejti vagy eltulajdonítja, veszélyeztetheti jogaikat. Eredeti, papíron, hátlapján befüggesztett pecsét töredékeivel, az erdélyi káptalan mlt-ban (DF 277345). • Közlés: Ub II. 144. — DocRomHist C, XI. 167-168 (román fordításban is). • Regeszta: Szeredai: Notitia 44-45. — ErdKLt 150. sz. 947. [1357. augusztus 17. ?] A Warad-i káptalan bizonyítja, hogy Loránd fia: László királyi megbízott és [Tylegd-i főesperes, erdélyi és váradi] kanonok hiteleshelyi tanúbizonyság I. Lajos király 1357. július 26-i parancsának (938. sz.) megfelelően felszólított mindenkit az erdélyi püspöktől és káptalanától elfoglalt tizedek visszaszolgáltatására, a kártalanításra, amit az érintettek meg is ígértek; lefoglalásokra így nem került sor. Eredeti, töredék, papíron, melynek bal oldali harmada hiányzik, hátlapján befüggesztett pecsét töredékével, DL 32197. A keltezés az előbbi két oklevéllel való személyi és tárgyi összefüggéseken alapszik. 948. 1357. augusztus 20. (in d. Steph. reg.) Martin és Conrad szebeni (de Cibinio) comesek, Schellemberg-i Stephan, Tolmach-i Michael comes, a Burperg-i comes, Schebeniczer Johann, Gerlacus villicus szebeni külvárosiak (burgenses), Stolczemberg-i Locz Johann és Szeben szék (de sede Cibiniensi) többi vidéki lakói (provinciales) kijelentik, miszerint a Helta és Kisdisznód (de monte Michaelis) lakossága között támadt birtokvitát azzal a megállapodással zárták le, hogy Kisdisznód községe évente egy márkát fizessen Slofenberg-i régi báni (dénárban) Helta lakóinak. Ezen kívül a vár környékén levő nyolc kúria egyenként egy latot fizessen új dénárokban. Akinek pedig a Hasulgasse nevű helyen gyümölcsöse van, évente három font viaszot is adjon Helta lakóinak. Ha a heltaiak letarolnák falujuk melleti ligetet, az így nyert legelőt mind a két község használhassa. Régi szokás szerint továbbra is közösen használhassák a balra elterülő szedrészőhelyet (mbetum). E megállapodás tanúi: Helta-i Péter comes, Twrek Johann villicus, Judeus Péter, Michael fia: Bolel, Hendrich, Lankman Nikolaus, Kürschner (Pelifex) Mathias. A megállapodást a vidékiek pecsétjével erősítik meg. Mindez a kerci (de Candelis) apát egyetértésével történt, mert Kisdisznód Heltahoz [!] tartozik. Ha valaki megszegné az egyezséget, negyven márka ezüstöt tartozik fizetni a provinciabelieknek. Ái Duerner Lukas közjegyző 1507. évi oklevelében, a nagydisznódi szász ev. egyházközségnek a SzNLt-ban őrzött lt-ban I. doboz, 4 és 23. sz. jelzet alatt (DF 292124). — XVI. századi német nyelvű fordítása, uo. (DF 292105). • Közlés: Ub II. 144-145. — Müller: Sprachdenkmäler 22 (német fordításban). — DocRomHist C, XI. 169-170 (román fordításban is).