Jakó Zsigmond: Erdélyi okmánytár III. (1340-1359) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 47. Budapest, 2008)

OKLEVÉLKIVONATOK (l-l 116. sz.)

háborítatlan birtoklását azokban. Eleve érvényteleneknek nyilvánít minden olyan intézkedést, mely ellentétes lenne e mostani kegynyilvánításával. Eredeti, hártyán, hátlapján befüggesztett felségpecsét nyomaival, Wass cs lt (DF 252757). — Említés Szécsényi Tamás erdélyi vajda 1340. január 11-i (4. sz.) és Derencsényi Orros Péter erdélyi alvajda 1340. május 1-jei oklevelében (14. sz.), Wass cs lt (DF 252744 és 252745). • Közlés: HOkl 221-222. — Ub I. 501-502. — DIR C, veacul XIV, vol. III. 524-525 (román fordításban). • Regeszta: §incai I. 479. — AOkl XXIV. 16. sz. — WassLt 56. sz. 4. 1340. január 11. (Wyssegrad, f. III. a. oct. Epiph. dom.) Tamás erdélyi vajda és Zonuk-i ispán Petew alvajdának vagy helyettesének. Idősebb Vos (d) Miklós comes fölött a királytól kapott birtokai ügyében senki keresetére se merészeljen bíráskodni, amint ezt a királyi oklevélből (2-3. sz.) is láthatja. Eredeti, hártyán, hátlapján pecsét nyomával, Wass cs lt (DF 252744). • Közlés: HOkl 223. — DIR C, veacul XIV, vol. III. 525, 604-605 (román fordításban is, hibásan január 10-re és január 30-ra keltezve). • Regeszta: AOkl XXIV. 18. sz. — WassLt 58. sz. 5. 1340. január 13 (Colosmonostra, in oct. Epiph. dom.) Péter erdélyi alvajda Artheus fia: János és Pál fia: János részére átírja az erdélyi káptalan 1340. január 4-én kelt jelentését (1. sz.) birtokuk határjárásáról. Ái az erdélyi káptalan 1426. január 11-i oklevelében, DL 11742 (XVII. századi egyszerű másolatban). • Regeszta: AOkl XXIV. 25. sz. 6. 1340. február 8. (f. III. p. Purif. virg.) Az erdélyi egyház káptalana bizonyítja, hogy Felgyógyi (de Gyog superiori) Sámson fia: István betegen fekvő özvegye, az embereket természettől fogva megillető szabadságra való hivatkozással (si homines, quos ab initio natura liberos protulit et ius gentium iugo substituitur servitutis in ea qua nati füerant manumittentis beneficio libertati reddantur), saját lelki üdve biztosítása érdekében, testvére: Dániel fia: Michael, a felgyógyi pap: András, valamint a káptalan kiküldötte: Péter succentor jelenlétében február 8-án Kandi (d) Margit, Ilona, Erzsébet nevű rabnőit (ancillas) és Balázs nevű szolgáját (servum) felszabadította örökös szolgaságukból és megengedte nekik, hogy kedvük szerint bárhol tartózkodhassanak. — Méltóságsor. Domokos prépost, Santus éneklő-, Tamás őr-, Pál magister Karazna-i főesperes dékánkanonok. Eredeti, hártyán, művészi kezdőbetűvel, függőpecsét nyomával. Hihetőleg elrontott tisztázat vagy másodpéldány, az erdélyi káptalan mlt-ban (DF 277289). Ennek hátára később a káptalan egy 1340. november 3-i oklevelének szövegét másolták rá megőrzés végett (33. sz., 1. még CDTrans II. 914. sz.) • Közlés: Ub I. 503-504. — DIR C, veacul XIV, vol. III. 525-526 (román fordításban). • Regeszta: ErdKLt 105. sz. (hibásan február 3ra keltezve). — AOkl XXIV. 70. sz. 7. 1340. február 14. (Wyssegrad, in Valentini mart.) Tamás erdélyi vajda és Zonuk-i ispán azt a Zarazberuk-i és Syma-i (Zothmar vm) részbirtokot, amelyiket I. Károly király adományozott neki, fiai: Konya királynéi étekfogómester, Mihály magister Poson-i prépost, valamint a zsenge korú Gáspár és László beleegyezésével, Chahal-i Péter fia: János