Jakó Zsigmond: Erdélyi okmánytár III. (1340-1359) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 47. Budapest, 2008)
OKLEVÉLKIVONATOK (l-l 116. sz.)
837. 1356. június 13. (II. d. Penth.) Az erdélyi káptalan bizonyítja, hogy István erdélyi alvajda [1356. április 6. és június 5. között kelt] kérésére (830. sz.) a Vilagusberk-i nemesek részéről László magister káptalani jegyzőt, a Ffata-i nemesek részéről pedig a Lekenche-i plébánost: Balázst küldte ki tanúbizonyságul, akiknek jelenlétében Galaz-i János alvajdai ember június 5-én (dom. a. Penth.), jóllehet a nyolc fogott bíró közül csak Zaua-i Márk, Wlken fia: Johann, Miklós fia: Myke és Tamás fia: Miklós, azaz négy személy jelent meg, mert a többiek más ügyek miatt indokoltan nem jöhettek el, a vitás területet felosztotta a felek színe előtt, és csupán a távollévő Beche fia: Istvánt képviselte famulusa: Nagy (Magnus) András ügyvédvalló levél alapján. Minthogy a kérdéses területet az erdők szerfeletti sűrűsége és hegyek magassága miatt (propter nimiam densitatem silvarum et altitudines montium) nem lehetett jó móddal felosztani, abban egyeztek meg, hogy a négy fogott bíró szemre végzi el az osztályt. Miután a vitás föld Csepan felőli harmadát a Vilagusberk-i nemeseknek, a Ffata felőli kétharmadát pedig az ottani nemeseknek iktatták, a felek ellentmondás nélkül elfogadták ezt a felosztást és a részeket elválasztó új határjeleket. Tartalmi ái Losonci László erdélyi vajda 1380. január 28-i oklevelében, Teleki cs mvhelyi lt: DL 73765. — Tartalmi ái Dengelegi Pongrác és Vízaknai Miklós erdélyi alvajdák 1442. október 15-i oklevelében, DL 44336. • Közlés: TelOkl I. 193-195. — Ub II. 514-516. U Regeszta: DocRomHist C. XI. 22. pT| 838. 1356. június 20. (in Sancto Emerico, II. d. oct. Penth.) Domokos erdélyi alvajda a Clusmunustra-i Szűz Mária-monostor konventjéhez. Elődje, István korábbi erdélyi alvajda perhalasztó oklevele és Clus vármegye szolgabíráinak István alvajdához intézett jelentése értelmében Reche-i Lőrinc fia: János magisternek június 19-én (in oct. Penth.) előtte véglegesen nyilatkoznia kellett volna Kalach és Kamaras-i Bálint feleségei, Chente (d) János leányai ellenében a Bare és Zengel birtokokból nagyanyjuk után osztályos jogon nekik járó részért, továbbá anyjuk leánynegyedeként Nagy- és Kisrécse (Reche maiori et minori), Paluara, Kerezur [!], Nok, Tamasteleke birtokokból a természeti jog (iure naturali) alapján őket illető részért, továbbá apjuk után örökölt bizonyos földekért folyó perben. Ekkor János magister nevében - ügyvédvalló levéllel - [...] fia: Mihály jelent meg, aki a háromszor feltett kérdésére is csak a per további elhalasztását kérte. Minthogy István volt alvajda oklevele szerint János magister hajlandó volt Kalach és Kamaras-i Bálint feleségei követelésének eleget tenni, az ítélőszékén jelen lévő nemesekkel együtt úgy döntött, hogy a konvent küldje ki tanúbizonyságát, kinek jelenlétében Jara-i Jakab fia: György, Both fia: Gál, Zaua-i Mark comes, Corpad-i Bagar (d) János alvajdai emberekként augusztus l-jén (in Iacobi ap.) a szomszédok és a felek által odahívandó más nemesek társaságában hasítsák ki Lőrinc fia: János Zengel és Bare nevű birtokaiból a Kalach és Kamaras-i Bálint feleségeinek anyjuk után járó részt, amit határoljanak körül és örökjogon iktassák az asszonyoknak a nekik járó minden joggal együtt. Az esetleges ellentmondókat a feleségek ellenében idézzék a színe elé és minderről tegyenek neki írásban jelentést. Belefoglalva a kolozsmonostori konvent 1356. augusztus 1-jei oklevelébe (845. sz.), DL 28909. Megjegyzendő, hogy a szokatlan szerkezetű, némileg zavaros szövegezésű oklevél összefüggésben állhat a hamisításért kivégzett István deák konventi nótárius birtokügyeivel és ezért egyelőre gyanús hitelüként tartandó számon. Vö.
