Jakó Zsigmond: Erdélyi okmánytár III. (1340-1359) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 47. Budapest, 2008)

OKLEVÉLKIVONATOK (l-l 116. sz.)

Szaniszlónak, Lászlónak és Györgynek, illetve leányainak engedi át, azzal a megkötéssel, hogy amíg a leányoknak jutott félben fiai és azok utódai a leányokkal azonosan részesülnek, a fiúk felében a leányok és leszármazottaik csak a férfíág kihalása esetén nyernek jogigényt. —Hátlapján közel egykorú kéz írásával: Donáció filiis suis super possessione Somolyo. Eredeti, alul chirographált hártyán, függőpecsét zsinórjával, DL 31098. — Belefoglalva Bebek Imre országbíró 1390. február 21-i és április 9-i oklevelébe, DL 30099 és 29992. — Belefoglalva Garai Miklós nádor 1409. március 13-i oklevelébe, DL 31053. • Közlés: CDHung X/4. 845-846 (kivonatosan). — AOkm VI. 385-386. — DocRomHist C. X. 366-369 (román fordításban is). 815. 1355. november 7. (sab. a. Martini conf.) Az erdélyi egyház káptalana bizonyítja, hogy Vizakna-i Alard fia: Johann özvegye, Dorottya és Márta nevű leányaival együtt, Regulkyrh-i részét, mely a birtok negyedét teszi ki, örök áron eladta Kelnuk-i Salamon fia: Nikolaus comes fia: Andreasnak, valamint testvéreinek (fr. u): Stephannak, Salamonnak, Michaelnek és Nikolausnak részint azért a 26 márka ezüstért, amelyet ezek Konth Miklós erdélyi vajdának helyette kifizettek, miután a nevezett Nikolaus fiai elleni perében a vajda őt marasztalta el, részint pedig 25 márka ezüstért, mely összeget viszont az özvegyeknek fizettek ki. — Méltóságsor: Domokos prépost, Loránd őr-, Mihály éneklő-, Miklós Clus-i főesperes dékánkanonok. Ái az erdélyi káptalan 1379. május 1-jei oklevelében, DL 4557 és 6484. • Közlés: CDHung IX/6. 69-71. — Kemény: Notitia I. 94-95. — Ub II. 115-116. — DocRomHist C, X. 369-370 (román fordításban is). • Regeszta: CDHung XI. 473^174. *[1355. november 11. körül], Váradja Járai Péter erdélyi alvajda parancsa szentimrei officiálisához (TelOkl I. 99-100) helyesen [1364/1365](?). november [16/15]-én kelt. 816. 1355. november 15. (in Baturkw, in quind, Omn. sanct.) Konth Miklós erdélyi vajda és Zonuk-i ispán átírja saját 1355. május 24-én kelt oklevelét (786. sz.), amelyet Jara-i Mihály fia: Péter volt vicebán nevében famulusa és ügyvédje: Fodor/Fudur (d) Pál mutatott fel, és ennek alapján, miután István alvajda pátenséből és a Kolusmunustura-i konvent igazoló leveléből megbizonyosodott, hogy Péter vicebán az egyezségben szereplő 500 arany Ft-ot nevezett ügyvédje útján a megadott időpontban kifizette, Waradia birtokot neki ítéli oda, Viuianus fia: Johannák pedig örök hallgatást parancsol. Ái I. Lajos király 1364. január 10-i oklevelében, DL 30380. • Közlés: DocRomHist C, X. 373-374 (román fordításban is). 817. 1355. november 29. (dom. a. Andree ap.) A Clusmunustra-i Szűz Mária-monostor konventje tanúsítja, hogy színe előtt Kalyan-i Mannus - a konvent ügyvédvalló levele révén testvére: Bertalan nevében is -, szükségtől szorongatva, azt a két házsort (duas stratas ... videlicet a puteo Cepegeu incipiens), amelyet Dyos birtokokból Deme Tyborchteleke-i nemesnek zálogosított el, most 400 garasért ugyanazon határidőre leköti a jelenlevő Wos (d) Miklós magisternek, úgy, ahogy azt a konvent előző [1353. február 2-i] oklevele (687. sz.) révén tette, azzal a kikötéssel, hogy a két házsort nem válthatja ki