Jakó Zsigmond: Erdélyi okmánytár III. (1340-1359) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 47. Budapest, 2008)

OKLEVÉLKIVONATOK (l-l 116. sz.)

Moyza fia: Eme magister, Leel fia: György és Vyllam fia: János között, mostan abban állapodtak meg, hogy miután a malmokat közösen kijavíttatják, Villam és Leel fiai 20 márkát fizessenek Eme magisternek és fiainak, mert e jószágokat Eme szerezte vissza szolgálataival és vére ontásával I. Károly királytól. E fizettség elmulasztása esetén az illető birtokrészét Eme és fiai két éven át használhassák. Eredeti, hártyán, hátlapján kerek pecsét nyomával, Justh cs lt: DL 63069. • Közlés: AOkm VI. 356. — DocRomHist C, X. 339-340 (román fordításban is). • Regeszta: JusthLt 25. sz. *[1355. július 9. előtt] A Brassó vidéki szász egyházak kérvénye I. Lajos királyhoz tizedügyben (DocRomHist C, X. 340-341) helyesen 1351. október 18. előtt kelt (618. sz.). 800. 1355. július 9. (Bude, f. V. p. oct. Petri et Pauli ap.) I. Lajos király Miklós erdélyi vajdának és Zonuk-i ispánnak, Leukus magisternek a székelyek és Brassou ispánjának, valamint Domokos fia: Péternek Brassou vármegye (comitatus) alispánjának. Nikolaus Korona-i plébános és Brassou-i dékán panaszára megtiltja, hogy a Brassou vármegyei plébánosoktól elvegyék az egyházaknak járó tized negyedrészét. —Az oklevél élén, középen és a pecsét alatt: Commissio regine propria. Eredeti, hártyán, hátlapján befüggesztett pecsét töredékeivel, a barcasági szász ev. káptalan lt-ban, I. E. Dok. Nr. 5/1-2 (DF 286544). Ugyanitt található az oklevél egyszerű másolata a XV-XVI. század fordulójáról. — Ennek másolata: DL 37040. I! Közlés: SbgPrBlatter 2/1807, 185 (Marienburg, L. J.). — Katona: X. 123 (töredékesen). — CDHung IX/2, 386-387. — Teutsch: Zehntrecht 122-123. — SzOkl I. 63-64. — Ub II. 110. — DocRomHist C, X. 341-342 (román fordításban is). Z Regeszta: Schlözer I. 33. 801. 1355. július 14. (f. III. p. Margarete virg.) Szeben (Cybiniensis) szék és a hozzátartozó másik hét szék lakói (provinciales) bizonyítják, hogy mivel néhány év óta a királyi falvak adó alá vetett házainak összeszámlálása a királyi census és a [királyi hadba kiállítandó] 500 lándzsás tekintetében nem felelt meg [a valóságos helyzetnek], megbízható emberekkel új számlálást végeztettek, felhatalmazva őket a szükséges változtatások megtételére. Ennek során a Mergental-ba küldött határjárók (reambulatores) a Widental nevezetű helyről megállapították, hogy az Mergental határába esik s ezért örökre az ottani lakosok birtokába utalták. Az újfalusi (de Nova villa), Nythausen-i, Hundirtpuch-i, Selgestat-i lakosok azonban ezt nem akarják elismerni, noha a kiküldöttek Widental átengedése fejében félháznyi adóval (média domus numeralis est adiuncta) növelték a Mergental-iak királyi censusát. Akik tehát továbbra is zavarnák Mergental lakóit az átengedett Widental használatában, minden alkalommal 50 ezüst márka büntetést kötelesek fizetni. Eredeti, hártyán, hártyaszalagon függő pecséttel, Morgonda szász ev. egyházának a SzNLt-ban őrzött lt-ban. — XVIII. századi egyszerű másolata: Szász Nemzeti Lt, Urk. 1/10 (DF 244575). • Közlés: Schuller: Umrisse II. 180. — Arch. f. Kundé Őst. Gesch. 5/1850. 367 (Teutsch, G. D.). — Seivert G: Aktén u. Daten 1-2. — Ub II. 110-111. — DocRomHist C, X. 342-344, 460 (román fordításban is, hasonmással). • Regeszta: Kemény: Notitia I. 162. — VerArch 17/1883. 541 (Teutsch, Fr.). 802. 1355. július 15. (IV. f. p. Margarete virg.) Az erdélyi egyház káptalana István erdélyi alvajda 1355. május 24-i kérésére (787. sz.) jelenti, hogy Zumurduk-i László alvaj-