Jakó Zsigmond: Erdélyi okmánytár III. (1340-1359) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 47. Budapest, 2008)

OKLEVÉLKIVONATOK (l-l 116. sz.)

dominó eorum gratioso inclito regi Hungarie. — Más, közel egykorú írással: Suppicatio civium de decimis. Eredeti, papíron, hátlapján zárópecsét töredékeivel, a barcasági szász ev. káptalan lt, I. E. Dok. 147 jelzet alatt (DF 286637). A fenti keltezés a barcasági egyházi tizedszedés körül a helyi királyi ispánok és a Brassó környéki szász egyházak papjai között 1351 nyarán vagy őszén kirobbant vita adatain alapul. A tatárok 1345 és 1355 között sorozatossá vált betöréseitől fenyegetett déli országhatár védelméért felelős brassói ispánok ekkor kezdik maguknak követelni a királyi határvárak karbantartásához a barcasági egyházak tizedének negyedrészét (Ub II. 79). Emiatt a brassóiak panasszal fordultak I. Lajos királyhoz, Erzsébet anyakirálynéhoz és István erdélyi herceghez, az uralkodó öccséhez (Ub II. 80, 86-87), majd később VI. Ince pápához (Ub II. 106). A békésebb idők visszatértével ez a vita 1354 végén vagy 1355 elején azzal a megegyezéssel zárult le, hogy két esztendő múlva megszűnik a hat esztendő óta bevezetett új gyakorlat és ettől fogva kizárólag az egyházakat illeti a teljes tized (Ub II. 187-188, 193-194). A fenti kérvény tehát a tized körüli vitának nem a lezáró, hanem az első darabja és ezért István herceg 1351. október 18-i válasza (620. sz.) előttre keltezendő. • Közlés: DocRomHist C, X. 340341 (1355. július 9-i hibás keltezéssel, román fordításban is). 619. [1351. október 18. előtt] Szeben (Cybiniensis) szék lakói (provinciales) I. Lajos királyhoz és Erzsébet anyakirálynéhoz. Minthogy a Brassa széki plébániák a szék létesítésétől fogva a szebeni egyházakéval azonos kiváltságokat élveztek, és ez irataikból is kiderül, a barcasági papokat tartsák meg teljes tizedjövedelmük élvezetében és ne nézzék el, hogy ott bizonyos világi személyek néhány esztendő óta egyes plébániák dézsmájának negyedét erőszakosan maguk részére foglalják el. — Hátlapján XV. századi írással: Donatio regis Ludovici de decimis. Eredeti, nedvességtől erősen rongált papíron, hátlapján olvashatatlanságig elhalványodott címzéssel és zárópecsét töredékeivel, a barcasági szász ev. káptalan lt-ban, I. E. Dok. 146 (DF 286636). Legrégibb szász papíroklevél! • Közlés: Ub II. 79 (a keltezés megindoklásával). — DocRomHist C, X. 64-65 (román fordításban is). 620. 1351. október 18. (Bude, in Luce ev.) István erdélyi herceg - Nikolaus Braschaw-i dékán-plébánosnak és Cristanus Widenbach-i plébánosnak a Brassaw-i dékánság papjai nevében előadott panaszára - miután a Brassaw-iak és a szebeniek (Cybyniensium) írásbeli tájékoztatásából (618. és 619. sz.) meggyőződött az eljárás kiváltságukkal ellentétes voltáról -, megtiltja Bereck fia: Miklós Braschaw-i ispánnak és hivatali utódainak, hogy a barcasági papoktól tizedjövedelmük negyedét elvegyék. Amennyiben a dézsma bizonyos részére maguknak vagy a várnak szüksége lenne, azt a papoktól pénzen vásárolják meg. Jelen oklevelét titkos pecsétjével erősíti meg. — A pecsét alatt: Relatio Konth filii Symonis. Eredeti, hártyán, hátlapján befüggesztett pecsét nyoma, barcasági szász ev. káptalan lt (DF 286543). — XVI. századi másolata uo. (DF 286686). U Közlés: SbgQuartSch 4/1795. 140 (Seivert J.). — Schlözer I. 31-32 (mindkettő töredékesen). — Katona X. 15-17. — Kósa 8-9. — CDHung IX/2. 85-87. — Teutsch: Zehntrecht 120-121. — SzOkl I. 60-61. — Ub II. 80-81. — DocRomHist C, X. 66-67, 439 (román fordításban is, hasonmással). • Regeszta: Kállay: Értekezés 206. — Bónis: Szentszéki regeszták 1163. sz. 621. 1351. október 18. (Bude, in ipso die Luce ev.) István erdélyi herceg a Dees-i királyi hospesek panaszára megtiltja, hogy őket vagy embereiket bárki személyükben aka-