Jakó Zsigmond: Erdélyi okmánytár III. (1340-1359) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 47. Budapest, 2008)

OKLEVÉLKIVONATOK (l-l 116. sz.)

fia: János fia: László magisternek - és általa édestestvéreinek: Egyednek, Jánosnak és Istvánnak - adományozza örökjogon az erdélyi részeken, a Wyzzamos folyó mellett fekvő Zentt-Georg nevű (Szolnok vm) birtokot, mely Georgényi Péter fiaitól: Istvántól és Jánostól háramlott a kezére, miután ezeket istentelen bűntetteikért az erdélyrészi és a nevezett vármegyei esküdt ülnökök és nemesek három meghirdetett közgyűlésen levelesítették. ígéri, hogy miután az iktatás megtörténtéről neki jelentést tesznek, adománylevelét privilégiális formában is ki fogja bocsátani. Ái Bátori Kristóf erdélyi vajda 1577. március 31-i oklevelében, melynek eredetije 1900-ban még megvolt a Makray család felpestesi levéltárában. • Közlés: HunyadmÉvk 11/1900. 165-166 (Amlacher A., magyar fordításban). — DIR C, veacul XIV, vol. IV. 536-537 (román fordításban). 565. [1350. május 1. után] I. Lajos király - István erdélyi vajda kérésére - János fia: Lászlónak és testvéreinek: Egyednek, Jánosnak és Istvánnak adományozza a Wizzamos mellett fekvő Zentgeorgh nevű (Belső-Szolnok vm) birtokot, mely a vajda kezére háramlott, miután addigi birtokosát: Georgyn-i (d) Péter fia: Istvánt, mint országos gonosztevőt, az erdélyi részek esküdt ülnökei és nemesei több közgyűlésükön levelesítették. Tartalmi említés I. Lajos király 1353. március 31-i oklevelében (708. sz.), melynek 1577. március 31-i átirata 1900-ban még megvolt a Makray család felpestesi levéltárában. Keltezése Lackfi István erdélyi vajda 1350. május 1-jei oklevelén alapszik (564. sz.). • Közlés: HunyadmÉvk 11/1900. 167 (Amlacher A., magyar nyelven, Torma József fordításában). — DocRomHist C. X. 199-201 (román fordításban is). * 1350. május 27, Kolozsvár A kolozsvári búcsúengedély püspöki jóváhagyó záradékát (Ub II. 77) lásd a megerősített oklevélnél (441. sz.). * 1350. május 27, Kolozsvár A hégeni búcsúengedély püspöki jóváhagyó záradékát (Ub II. 76) lásd az 1350. március 20-i oklevélnél (562. sz.). 566. 1350. június 3. (in oct. Corp. Chr.) Az erdélyi egyház káptalana bizonyítja, hogy Domokos fráter, a Szűz Mária-kolostor perjelje - konventje nevében is - 20 rövid márkáért (marcis brevibus) eladta Wyllermus comes fehérvári (Albensi) hospesnek azt a Gyulafehérvár határában (in districtu Albensi), a Poppataka nevű helyen, Wyllermus comes és Bertalan fia: Domokos szőlője szomszédságában fekvő szőlőjüket, melyet Pethew köpenyegkészítő (sagiparius) hagyott konventjükre, hogy annak árából kijavíttathassák kolostoruk épületét. A vevőt a konvent bárki keresetével szemben saját költségén megvédelmezni tartozik. Eredeti, hártyán, hátlapján befüggesztett pecsét nyomával, az erdélyi káptalan mlt-ban (DF 277315). • Közlés: Ub II. 77. — DIR C, veacul XIV, vol. IV. 542 (román fordításban). • Regeszta: ErdKLt 644. sz. *[1350 körül] május-június (II. d. Trinitatis), Buda mellett Nádasi Péter missilis levele a királyi hadból testvéréhez: Istvánhoz (TelOkl I. 94) helyesen [1371]. június 2-án kelt. * 1350. július 3. Telegdi György és Miklós missilis levele [Kállai] Ubul magister sebesvári várnagyhoz (Pesty: Krassó III. 6) helyesen [1363?]. július l-jén kelt.