Jakó Zsigmond: Erdélyi okmánytár III. (1340-1359) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 47. Budapest, 2008)

OKLEVÉLKIVONATOK (l-l 116. sz.)

dimicans, eundem magistrum Andreám dominum suum a necis periculo exemisse dignoscitur sua humanitate mediante. Ceterum in confiicto quodam eiusdem magistri Andree ex nostro missu contra sevissimam gentem Tartarorum, de eorum multitudine presumpmantium nobis et regno nostro ac Christianitati tirannice sepius insultantem habito, et in alio prelio eiusdem contra Rutenos similiter ex nostro mandato commisso, predictus Dominicus consuete fidelitatis virtute animatus, cum eodem magistro Andrea domino suo laudabiles exercèrent famulatus, quod omnia dicto magistro Andrea percepimus edocente. Preterea cum nos propria in persona ad ulcisscendum acerbam mortem condam domini Andree, Jerushalem et Sycilie regis, fratris nostri karissimi laudande recordationis, et ad recuperandum et restaurandum dicta régna Jerushalem et Sycilie, que per necem eiusdem fratris nostri fuerant alienata, ad partes transmarinas accederemus, idem Dominicus dictus Machka de civitate Wespremiense cum paucissima gente egredientibus nobis ibidem adherens et nobiscum proficiscens, ensem nostre maiestatis semper ad latus nostrum, ex nostra commissione tenens et conservans, inviolabili constantia obsequiosa meruit complacere, ubi pro fidelitate nobis et sacre regie corone observanda letaliter extitit vulneratus et proprii sanguinis sui effusione madidatus. Ái I. Lajos király 1357. január 21-i privilégiumában, melyet a nyitrai káptalan 1357. április 2-án privilégiális formában írt át, Zsolna v lt (DF 274724). 534. 1349. október 20. (in terra Transsiluana, in Alba Jule, f. III. p. Luce ev.) I. Lajos király Wruszfa-i István magister Seelk-i és Mygges-i alispánnak. Az erdélyi káptalan kiküldöttjének jelenlétében tartson vizsgálatot a szomszédok körében Almakerek-i Gegus fia: János ama panaszára, hogy a Kapus-i és Walthyd-i királyi népek és hospesek elfoglalták Lapus nevű földjének egy darabját. Ha megállapítást nyer, hogy e terület valóban Gegus fia: János Wyfalu és Rudal nevű birtokának határán belül fekszik és nem történik ellentmondás, iktassák is vissza a panaszosnak, minthogy emlékezete szerint gyűrűspe* csétje alatt kiadott korábbi levelében erről már intézkedett és hü szolgálataira való tekintettel nem akarja Gegus fia: Jánost birtokjogaiban megrövidíteni. Az esetleges ellentmondókat nyolcad napra idézze színe elé, az iktatásról pedig a káptalan tegyen írásbeli jelentést. — Az oklevél alsó szélén és hátlapján a pecsét alatt: Relatio Andree filii Lochk. Eredeti, hártyán, hátlapján befüggesztett pecsét nyomával, DL 4085. • Közlés: AOkm V. 329-330. — Ub II. 65-66. — DIR C, veacul XIV, vol. IV. 510-511 (román fordításban). 535. 1349. október 21. (in Alba Jule, in terra Transylvana, in XI. mil. virg.) I. Lajos király a szepesi káptalannak. Az I. Károly által neki adományozott Tothsolymus (Saarns vm.) birtokot, a bárók és a lovagok egyetértésével, új adomány címén visszaadja Kuuasy Mátyás fia: Apród (d) Miklósnak és az udvar személyi állományához tartozó (indesiniter sequens vestigia nostre serenitatis) János deák nevű fiának, valamint többi testvéreinek. Végezze el az iktatást. Belefoglalva a szepesi káptalan 1349. december 11-i jelentésébe, a szepesi káptalan hiteleshelyi lt (DF 262706) és Eperjes v lt (DF 228460 és 228464). — Tartalmi ái Szécsényi Tamás országbíró 1351. december 22-i ítéletlevelében, Bártfa v lt (DL 212689). • Közlés: Wagner: Sáros 340. — CDHung IX/1. 655-657. • Regeszta: Iványi: Eperjes 49, 51. és 55. sz.