Jakó Zsigmond: Erdélyi okmánytár III. (1340-1359) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 47. Budapest, 2008)
OKLEVÉLKIVONATOK (l-l 116. sz.)
Gergely fia: Iwanka Ws-i nemes bemutatta Péter erdélyi alvajda [1347. november 22-i] ítéletlevelét (434. sz.) és ő azt saját kiváltságlevelébe foglalva megerősítette (459. sz.). Minthogy Iwanka az alvajdai ítéletlevél szerint Palathka felső felét és Mykotelke-t örökjogú birtokaiként visszakapta a Thusun-i nemesektől, küldje ki tanúbizonyságát, akinek és a szomszédoknak a jelenlétében Fodor (Crispus) Pál, az alvajda famulusa, vajdai emberként e birtokokat a régi határok szerint, a Thusun-i nemesek ellentmondására való tekintet nélkül iktassa Iwanka fia: Gergelynek és a határjeleket újítsa meg. Az ellentmondókat idézze az ő vagy Péter alvajda színe elé és minderről neki vagy az alvajdának írásban tegyen jelentést. Belefoglalva az erdélyi káptalan 1348. június 20-i oklevelébe (473. sz.), DL 41077. • Közlés: AOkm V. 186— 187. — DIR C, veacul XIV, vol. IV. 433-434 (román fordításban). 466. 1348. május 23. (in Sancto Emerico, f. VI. a. Rogationum) Péter erdélyi alvajda az erdélyi egyház káptalanának. Küldje ki tanúbizonyságát, akinek jelenlétében Lapad-i Péter fia: Buken, Gald-i Herbord, Dellev-i Pál vagy Thusun-i Mihály fia: Mihály alvajdai emberként vezesse be, I. Lajos király gyűrüspecsétje alatt kelt parancsának megfelelően, Legyn-i néhai László fia: Istvánt a tőle véletlenül elvett Legyen-i birtokrészébe. — Hátlapján azonos írással: Honorabili capitulo ecclesie Transsilvane amicis suis pro Stephano filio Ladislai. Eredeti, papíron, hátlapján befüggesztett pajzsalakú zárópecsét nyomával, DL 29143. • Közlés: ArhlstRom 1/2004, nr. 1, pag. 71-72 (Diaconescu M). 467. 1348. május 31. (Avinione, II. Kai. Iunii) VI. Kelemen pápa a magyarországi minorita provincia vezetőinek. Tekintettel arra, hogy a kunok között és a magyar királyság határain túli egyéb hitetlen népek körében felragyogóban van az igaz hit világossága, rendjük erre alkalmas tagjai közül küldjenek a hitnek erre a friss ültetvényére térítőket az emberek felvilágosítása és nevelése végett. Eredeti, regisztrumbejegyzés, Vatikáni lt (DF 291191 és 291896). • Közlés: CDHung IX/1. 572-573. — Theiner: MonHung I. 763-764. — Hurmuzaki 1/2. 7-8. — DIR C, veacul XIV, vol. IV. 442-443 (román fordításban). — Táutu: Fontes IX. 209-210. 468. 1348. június 2. (in Sancto Emerico, f. II. p. Ascens. dom.) Péter erdélyi alvajda a Kulusmonustra-i Szűz [Mária]-konventnek. Küldje ki tanúbizonyságát, kinek jelenlétében Zuchak-i Domokos vagy Lőrinc és Chue, Zuchak-i nemesek, Tamás fiait: Deseu-t és Imrét, Buch-i nemeseket július 1-jére (ad oct. Nat. Ioh. bapt.) idézze perbe Szentimrére Mera-i Miklós fia: Miklós és Jakab, valamint Nadas-i László fia: István ellenében. — Hátlapján azonos írással: Conventui beaté virginis de Kulusmonustra, amicis suis reverendis. Eredeti, papíron, hátlapján zárópecsét nyomával, Teleki cs mvhelyi lt: DL 73658. (1 Közlés: TelOkl I. 87-88. — DIR C, veacul XIV, vol. IV. 443-444 (román fordításban). 469. 1348. június 4. vagy 11. (IV. f. ... Penth.) A Warad-i káptalan bizonyítja, hogy Gald-i Herbord erdélyrészi (de partibus Transsilvanis) nemes - unokatestvére (fr. p):
