Jakó Zsigmond: Erdélyi okmánytár III. (1340-1359) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 47. Budapest, 2008)
OKLEVÉLKIVONATOK (l-l 116. sz.)
anulare duximus imprimendum. Dátum in Gelou feria sexta proxima ante dominicam qua cantatur Reminiscere, anno domini M°CCC°LXX[XVI]I. [1387. március 1.] Et nos Maternus eadem gratia episcopus Tran[ssi]lvanus... indulgentias ratas habentes et gratas eas approbamus et insuper nostra d... XL dies indulgentiarum adiicimus contritis duntaxat et confessis superaddimus et... eius. In cuius testimonium anulare nostrum sigillum presentibus duximus apprimendum. Dátum in [Col]uswar, in festő sacratissimi corporis Christi, anno eiusdem Millesimo CCC mo nonagesimo septimo. [1397. június 21.] Eredeti, hártyán, Jakab apostolt és a sárkánnyal viaskodó Szt. Mihályt ábrázoló színes miniatúrával díszítve, legalább kilenc fűggőpecsét nyomával, 1968-ban még a kolozsvári Szt. Mihály plébánia levéltárában őrizték, ahol azonban jelenleg már nem volt fellelhető. A dátumsor sérülését pótolni hivatott hozzávetőleges keltezés azon alapszik, hogy a szövegben említett Ferenc Accia-i püspök 1348. február 11-én a korzikai püspökségre, János diakovári püspök pedig 1349. január 28-án Fermo püspökségére nyert pápai kinevezést (Ub II. 52). A búcsúlevél kiállítására tehát e két határnap között kerülhetett sor. E hozzávetőleges keltezéssel szemben teljesen pontos a búcsúlevél erdélyi életbelépésének időpontja, mert Szécsi András püspök a fentebb olvasható jóváhagyását 1350. május 27-én Kolozsváron vezettette rá az oklevélre. Őt követően még két másik erdélyi püspök is megörökítette egyetértését e búcsúval. Cudar Imre 1387. március l-jén Gelou-n, Maternus pedig 1397. június 21 -én Cluswar-on látta el a fentebb közölt záradékokkal a búcsúlevelet, melyek mára már erősen lekoptak és nehezen olvashatók. Az oklevél keltezéséhez 1. még: Karácsonyi János: Mikor és kik kezdték építeni a kolozsvári Szt. Mihály egyházat? Pásztortűz 2/1925. 118-120. • Közlés: KvOkl I. 104-106 (több hibás olvasattal, 1397-re keltezve). — DIR C, veacul XIV, vol. IV. 415^*16 (1348. II. 11. - 1349.1. 28-ra keltezve, román fordításban). — A záradékok közlései: Ub II. 77, 608-609; III. 179. — DIR C, veacul XIV, vol. IV. 540. • Regeszta: Ub II. 51-52 (1348. II. 11. — 1349.1. 28-ra keltezve). Az oklevél miniatúrájának hasonmása: Balogh Jolán: Kolozsvár műemlékei. Kv, 1935. 9. sz. kép. 442. [1348.] március 2. (Averani, II. d. Mártii) Baldunus Cornutus fráter, vránai (Averanus) alperjel Horvátország és Szlavónia bánjának: Miklósnak. Tájékoztatja a velenceiek dalmáciai hadi készülődéseiről, Zárába (Iadre), Nonába, Sebenicoba (Sibenici), Trauba (Tragurii) és Spalatóba (Spaleti) küldött gyalogos és lovas csapaterősítéseiről, Pessederia melletti erődítési munkálatairól, és arról, hogy maguk részéről Maladenus de Clissia comest tették meg Szlavónia marchiojának. Végül híreket közöl [I. Lajos] király apuliai győzedelmes harcairól, hajóhad összevonásáról Nápoly kikötőjébe, hogy onnan a velenceiek ellen indíthassák. Ái Futaki Demeter váradi püspök 1348. március 19-i levelében (447. sz.), Teleki cs mvhelyi lt: DL 74452. Keltezésére: TelOkl I. 87. • Közlés: TelOkl I. 85-87. 443. 1348. március 6. (in crast. Cynerum) A székesfehérvári (Albensis) káptalan István (m) erdélyi vajda fia: Dénes magister allovászmestere: Veres (dicti Ruphi) Péter officiálisának: Debrechen-i (d) János magisternek ura nevében előterjesztett kérésére pátens alakban átírja IV. Béla király általa bemutatott 1263. évi privilégiumát (RegArp 1364. sz.), melynek eredetijét fél egyik helyről a másikra magával hordozni. Eredeti, hártyán, hátlapján befüggesztett pecsét nyomával, Wass cs lt (DF 252691). • Közlés: CDHung IX/1. 610 (töredékesen). — DIR C, veacul XIV, vol. IV. 418, 679 (román fordításban is). • Regeszta: WassLt 89. sz.
