Jakó Zsigmond: Erdélyi okmánytár III. (1340-1359) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 47. Budapest, 2008)

OKLEVÉLKIVONATOK (l-l 116. sz.)

kos magisternek élete végéig minden év november 18-án (in oct. Martini conf.) tíz pensaval számított húsz márkát tartoznak fizetni apró dénárban (marcas parvorum denariorum), a Warad-i káptalan privilégiumában a fizetés elmulasztásának esetére előírt kötelezettség terhe alatt. Ebbe a húsz márkába öt márka értékben beleszámít Domokos magister Sumkerek nevű falujának tizede, bár az ennél többet ér. Domokos magister e húsz márka elvesztésének terhe alatt vállalta, hogy Herena visszaadásáról szeptember 8ig (usque Nat. virg.) oklevelet állíttat ki a Warad-i káptalanban. Végül Domokos magister kijelentette, hogy a püspök az erre az esztendőre november 18-án esedékes 20 márkát már most kifizette neki. Eredeti, hártyán, hátlapján befüggesztett pecsét nyomával, Teleki cs mvhelyi lt: DL 73652. — Ái a kolozsmonostori konvent 1360. március 18-i oklevelében, Teleki cs mvhelyi lt: DL 73679. • Közlés: TelOkl I. 79-81. — Ub II. 44-46. — DIR C, veacul XIV, vol. IV. 381-382 (román fordításban). • Regeszta: AOkl XXXI. 687. sz. 413. 1347. július 15. (Divis. apóst.) A Warad-i káptalan előtt Tamás Thywys-i plébános, András erdélyi püspök személyi káplánja, püspöke és az erdélyi káptalan nevében tiltakozik amiatt, hogy Igen és Karko nevű királyi falvak lakói hosszú idő óta igyekeznek elfoglalni Sard és Vayasd birtok határának legnagyobb részét, noha azt I. Károly király egyszer már visszaadta az egyháznak és Petew magister akkori alvajda külön határjelekkel választotta el Igen és Karko falutól. Ezek lakói azonban a régi és az újabb határjeleket lerombolták és Sard falu végén fegyveres kézzel, hiteles tanúbizonyság jelenléte nélkül új jeleket állítottak fel, majd pedig megkísérelték I. Lajos király 1347. május 19-i oklevelének (388. sz.) segítségével tartóssá tenni foglalásukat. Kwlus fia: Lachk magister királyi embernek ugyanis a helyszínen az általuk erőszakkal emelt határjeleket kezdték a IV. Béla király levelében (CD Trans I. 188. sz.) leírtakként feltüntetni. Amikor pedig a püspök és a káptalan a lerombolt régi határjeleket meg akarta mutatni, Igen és Korko népei fegyverrel támadtak a királyi emberre, hogy az általuk mutatott határjeleket foglalja írásba. A püspök és a káptalan viszont a király, királyné és a bárók elé kívánta terjesztetni a határvitát. A tömeg haragjától megrettent királyi ember azonban végül sem az igazi, sem pedig az erőszakkal állított határjeleket nem újította meg, hanem félbehagyva a dolgot, eltávozott a helyszínről. Eredeti, hártyán, melynek azonban csak első negyede maradt meg, DL 30382. — Ái János Zsigmond választott király 1568. május 30-i oklevelében, Teleki cs mvhelyi lt: DL 73653. —XVII. századi másolata az erdélyi káptalan mlt-ban (DF 277311). • Közlés: TelOkl I. 81-83. — Ub II. 46-48. — DIR C, veacul XIV, vol. IV. 383384, 669-670 (román fordításban is). ! 1 Regeszta: ErdKLt 643. sz. — AOkl XXXI. 692. sz. 414. 1347. július 26. (in cras. Iacobi ap.) János prépost és Szt. István első vértanú váradhegyfoki (de promontorio Waradiensi) monostorának konventje bizonyítja, hogy Mihály fia: Jakab, Zolnuk vármegyei Zenthkeral-i nemes, Zolnuk vármegye alispánjának: Andrásnak és szolgabíráinak ügyvédvalló levelével, unokatestvére (fr. p): János fia: Imre nevében is, Zenthkeral-i Imre fia: János Zenthkeral-i birtokrészének harmadát, melyet ő Margit asszony kezével együtt Bartha fia: Pálnak engedett át, de akitől ők bírói úton viszszaszerezték, az alábbi módon választotta el külön határjelekkel: Prima enim meta incipit a parte orientali, a capitali meta eiusdem et vadit directe ad fluvium Er vocatum et transit