Jakó Zsigmond: Erdélyi okmánytár III. (1340-1359) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 47. Budapest, 2008)

OKLEVÉLKIVONATOK (l-l 116. sz.)

ig (usque Nat. virg.) oklevelet állíttat ki a Warad-i káptalanban és a Clus-i konventben. Ezen kívül Domokos az üggyel kapcsolatos összes oklevelét érvénytelennek jelenti ki, a Warad-i káptalan említett privilégiumának kivételével. Ái a kolozsmonostori konvent 1360. március 28-i oklevelében, Teleki cs mvhelyi lt: DL 73682. 11 Közlés: TelOkl I. 77-78. — Ub II. 42-43. — DIR C, veacul XIV, vol. IV. 375-376 (román fordításban). • Regeszta: AOkl XXXI. 666. sz. 409. 1347. július 12. (Bude, f. V. a Margarethe virg.) I. Lajos király az erdélyi fehérvári (AlbTr) egyház káptalanához. Küldje ki tanúbizonyságát Ws-i Iwanka, Thur-i Péter vagy László fia: Beke királyi ember mellé, hogy Deuecher (Doboka vm) birtokot körülhatárolják és István erdélyi vajdát, Zonuk-i ispánt abba örökös birtoklásra beiktassák. Az esetleges ellentmondókat idézzék színe elé. Belefoglalva az erdélyi káptalan 1347. augusztus 5-i jelentésébe (416. sz.), DL 3924, 6170, 10753, 30298. • Közlés: AOkm V. 136-137. — DIR C, veacul XIV, vol. IV. 376 (román fordításban). • Regeszta: AOkl XXXI. 670. sz. 410. 1347. július 13. (III. Id. Iulii) I. Lajos király Tamás volt erdélyi vajda, jelenleg Keue és Crassow vármegyék ispánja részére privilégiális alakban átírja és az anyakirálynénak, az ország főpapjainak és báróinak egyetértéséből megerősíti I. Károly király 1340. augusztus 13-án kelt pátens oklevelét (28. sz.). — Az oklevél Tatamér [székes]fehérvári prépost, királyi alkancellár keze által kelt. — Méltóságsor: Chanad esztergomi érsek és örökös ispán, István kalocsai, Miklós zárai és Domokos spalatoi érsek; Miklós egri, András erdélyi, Demeter váradi, Péter szerémi, Gergely Chanad-i, Miklós pécsi, Lőrinc boszniai, Jakab Zagrab-i, Kálmán győri, Mihály Wach-i, János Wesprim-i és Miklós nyitrai választott püspök; Miklós nádor és a kunok bírája, István erdélyi vajda és Zonuk-i ispán, Olyuer tárnokmester, Pál comes országbíró, Pál királynéi tárnokmester, Domokos Machow-i bán, Miklós Szlavónia és Horvátország bánja, Miklós pohárnokmester, Iwanka étekfogómester, Dénes lovászmester, Miklós magister Poson-i ispán. — A szöveg alatt: Az ozorai pecsétlopást követő királyi megerősítő záradék 1364. február 3-i keltezéssel. — Hátlapján az eredetivel egykorú írással: Confirmatio litterarum patentium domini Karoli regis super donatione universarum possessionum quondam Nicolai filii Corradi de Tolmach hominis sine herede decedentis et posessionariarum portionum eiusdem ubique in regno existentium exceptis posessionariis portionibus in posessionibus Huzywozo et Mykehaza vocatis iuxta fluvium Kukullew in comitatu de Kukullew habitis confectarum. Lapszélen: Correcte et collationate. Eredeti, hártyán, függőpecsét zsinórjával, DL 3324. — Ái a váci káptalan 1399. augusztus 15-i oklevelében, DL 3454. • Közlés: CDHung 1X71 463^165. • Regeszta: CDHung XI. 471. — Ub II. 44. — DIR C, veacul XIV, vol. IV. 377. — AOkl XXXI. 680. sz. 411. 1347. július 13. (f. VI. p. quind. Nat. Ioh. bapt.) Az erdélyi egyház káptalana bizonyítja, hogy Péter erdélyi alvajda 1347. július 2-i kérésének (405. sz.) megfelelően Beld-i Miklós deák alvajdai jegyző, János volt alőrkanonok tanúbizonysága mellett, július 8-án (in quind. Nat. Ioh. bapt.) megjárta Zanchal másként Bezermenzanchal birtok vagy falu határát és ahol szükségesnek mutatkozott a régi határjeleket megújította, majd a