Jakó Zsigmond: Erdélyi okmánytár III. (1340-1359) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 47. Budapest, 2008)

OKLEVÉLKIVONATOK (l-l 116. sz.)

rum suorum super possessione eorum Surk vocata emanatorum in tribus castris eorum per infideles facta protestationalis. Eredeti, hártyán, hátlapján zárópecsét töredékével, Bánffy cs nemzetségi lt (DF 260618). • Közlés: BánfOkl I. 150-151. — DIR C, veacul XIV, vol. IV. 364-365 (román fordításban). • Regeszta: AOkl XXXI. 522. sz. 394. 1347. június 8. (Avinione, VI. Id. Iunii) Tamás fia: Márton, Magyarország királynéjának klerikusa az esztergomi egyházmegyéből, kéri a pápát, hogy Domokos fráter minorita rendi erdélyi szerzetesnek és Farkas fia: János váci egyházmegyei papnak engedélyezze, hogy az Úr sírjához és ottani más szent helyekre zarándokolhassanak, mindketten három-három személy társaságában, akkor is, ha ehhez nem nyernék el feletteseik engedélyét. Eredeti, regisztrumbejegyzés, Vatikáni lt. • Közlés: RegSuppl I. 357. sz. C Regeszta: DIR C, veacul XIV, vol. IV. 365. — AOkl XXXI. 530. sz. 395. 1347. június 11. (Dewa, V. d. oct. Corp. Chr.) István erdélyi vajda és Zonuk-i ispán az erdélyi káptalanhoz. Küldje ki tanúbizonyságát, kinek jelenlétében megbízottja: Elleus fia: Akus az erdélyrészi nemesek jövő vasárnap [azaz június 17-én] kezdődő gyűlésén vallasson afelől, hogy a lopás és rablás miatt közönséges latorként fej- és jószágvesztésre ítélt Dewecher-i Miklós Dewecher nevű (Doboka vm) birtokát az erdélyrészi esküdt ülnökök és nemesek három meghirdetett közgyűlésén jogszerűen adták-e neki bírói részként. Erről neki privilégiumot állítsanak ki, a királynak teendő jelentésükbe pedig foglalják bele ennek a megkeresésnek a szövegét is. Eredeti, papíron, hátlapján kerek zárópecsét nyomával, SzNLt, Letétbe helyezett nemesi iratok, nr. 1. — Belefoglalva az erdélyi káptalan 1347. június 20-i oklevelébe (398. sz.), DL 3912. — Tartalmi ái I. Lajos király 1347. október 6-i oklevelében, DL 3924 és 10753. • Közlés: CDHung Dí/l. 524-525 (hibásan június 10-i keltezéssel). — DIR C, veacul XIV, vol. IV. 365-366 (román fordításban, a fenti hibás keltezéssel). • Regeszta: AOkl XXXI. 540. sz. 396. 1347. június 13. (Culus, f. IV. p. Barnabe ap.) [Wos? d] Miklós magister Culus vármegye ispánja, valamint szolgabírái: Suk-i János comes és Dénes bizonyítják, hogy Zomorduk-i Miklós fia: János, amikor előbbi oklevelük értelmében tanúkat kívánt felvonultatni Gula fia: Pál magister szentpáli (de Sancto Paulo) jobbágya: Hentur/Hontur/ Hantur János ellen egy lónak az ő kezessége mellett történt elcserélése kapcsán támadt ügyében, fogott bírák útján megbékélt az alperessel és teljesen elállt keresetétől. — Hátlapján azonos írással: Pro Iohanne filio Nicolai de Zumurdoc contra Iohannem Hentur de Sancto Paulo jobagionem magistri Pauli. Eredeti, felső szélén megcsonkult papíron, hátlapján zárópecsét maradványaival, DL 41042. • Regeszta: AOkl XXXI. 543. és 547. sz. 397. 1347. június 15. (Bunchida, III. d. f. IV. p. Barnabe ap.) Péter erdélyi alvajda bizonyítja, hogy Clus, Dobak [!] és Belső-Szolnok (Zonuk interiori) vármegye nemessége részére június 13-án (f. IV. p. Barnabe ap.) Bunchida-n tartott közgyűlésén ifj. Wos (d) Miklós és testvére: László bemutatta Tamás egykori vajda 1329. január 17-én (CDTrans II. 633. sz.) és 1329. augusztus 27-én kelt oklevelét (CDTrans II. 661. sz.). Minthogy