Jakó Zsigmond: Erdélyi okmánytár III. (1340-1359) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 47. Budapest, 2008)

OKLEVÉLKIVONATOK (l-l 116. sz.)

386. 1347. május 11. (f. VI, in crast. Ascens. dom.) Pál prépost és a Jazow-i Keresztelő Szt. János-monostor konventje I. Lajos királynak. 1347. április 13-i parancsára (382. sz.) Myko fia: Mathius királyi ember, Miklós iglói (de Nova villa) plébános tanúbizonysága mellett, május 10-én (f. V, in Ascens. dom.) Szepes vármegye (in cttu Sepsiensi) nemesei, nemtelenjei, egyházi és világi személyei között lefolytatta a vizsgálatot és megállapította, hogy [Babarete-i] István Simon nevű famulusát és rokonát Matius Jazormegy-i nemes törvényes eljárás során tartóztatta le Desev magister emberével mint útonállót és testvére gyilkosát; ezért vették el tőle két lovát és fegyvereit; István fia: Istvánt pedig a gyilkos vendégbarátjának mondták. — Hátlapján azonos írással: Dominó regi pro magistro Desev vicecomite et vicecastellano de Scepes contra Stephanum filium Stephani de Babarete inquisitoria. Eredeti, papíron, hátlapján befüggesztett zárópecsét nyomával, Wass cs lt (DF 252756). • Regeszta: WassLt 85. sz. — AOkl XXXI. 405. sz. 387. 1347. május 18. (Bude, f. VI. a. Penth.) I. Lajos király, Senk-i Henneng comes kérésére, hűséges szolgálataira való hivatkozással, pátens alakban megerősítva átírja I. Károly király általa bemutatott 1337. január 29-n kelt pátensét Wecheerd, Thamasvelge és Ewstelke birtokok neki adományozásáról (CDTrans II. 923. sz.). Tartalmi ái Dobokai János és Sztrigyi Péter erdélyi alvajdák 1406. november 23-i oklevelében, mely 1870-ben még a Miske cs akkor Marosvásárhelyen őrzött lt-ban, 1897-ben pedig már a Szász Nemzeti Lt-ban volt, de a SzNLt-ban jelenleg nem található. • Közlés: HOkl 337-338. — DIR C, veacul XIV, vol. IV. 359 (román fordításban). • Regeszta: Ub II. 41. — AOkl XXXI. 434. sz. 388. 1347. május 19. (Bude, in vig. Penth.) I. Lajos király a Warad-i káptalanhoz. Küldje ki tanúbizonyságát, akinek jelenlétében Karko és Igen királyi városok határát újból járják meg IV. Béla király 1238. február 12-én kelt határleírása (CDTrans I. 188. sz.) szerint, hogy a polgárok és hospesek a területükön lévő és hozzájuk tartozó falvakkal együtt szolgálatára állhassanak. Végül a szintén hozzájuk tartozó Zalathna és Chernech bányát, mint regálét foglalják el a király számára. — Kijelölt királyi emberek: Kulus fia: Lachk [?] magister, Gald-i Adorján és Herbord. Belefoglalva a váradi káptalan 1347. július 15-i oklevelébe (413. sz.), DL 30382 és Teleki cs mvhelyi lt: DL 73653. A hiányzó részek kiegészítve az erdélyi káptalan mlt-ban található XVII. századi másolat alapján (DF 277311). • Közlés: TelOkl I. 76-77. — Ub II. 41^2. — DIR C, veacul XIV, vol. IV. 359-360 (román fordításban). • Regeszta: ErdKLt 642. sz. — AOkl XXXI. 440. sz. 389. 1347. május 21. (II. d. Penth.) János prépost és a váradhegyfoki (de promontorio Waradiensi) Szt. István első vértanú-monostor konventje előtt Emech fia: János fiai: Wos (dicti) Miklós, László és Deseu magisterek, erdélyrészi nemesek tiltják István (m) erdélyi vajdát és Zonuk-i ispánt attól, hogy Deuecher nevű Doboka vármegyei birtokukat alvajdájának: Péter magisternek adományozza, minthogy nekik arra vonatkozóan érvényes okleveleik vannak. — Hátlapján azonos írással: Pro Nicolao, Ladislao et Deseu magistris dictis Wos contra dominum Stephanum woyuodam Transsilvanum et comitem