Jakó Zsigmond: Erdélyi okmánytár III. (1340-1359) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 47. Budapest, 2008)

OKLEVÉLKIVONATOK (l-l 116. sz.)

és kérték az alperesektől: Emych fia: János fiaitól, hogy okolják meg a Chazartelke határjárásakor tett ellentmondásukat. Erre Emych fia: János fiai: Wos (d) Miklós és László az erdélyi káptalan ügyvédvalló levelével testvéreik (fr. u) János, Péter, Tamás, Lőrinc és Desew nevében is - azt válaszolták, hogy Chazartelke apjuk testvére: id. Wos (d) Miklós által a királytól örökbirtokként szerzett ZenthJuan és Chege nevű birtokuk között fekszik és az ezekre vonatkozó oklevelek nála vannak. Ezért a vajda ítéletben utasította Emich fia: János fiait, hogy a két birtokra vonatkozó okleveleket kérjék el id. Wos Miklóstól és [1345] december 13-én (ad oct. Nicolai conf.) Szentimrén (in Sancto Emerico) mutassák be azokat Péter alvajdának. Ha pedig id. Wos (d) Miklós nem adná ki nekik az okleveleket, János fiai idéztessék meg őt ugyanakkorra az alvajda elé. Péter alvajda oklevele szerint az [1345. december 13-án] János fiai bemutatták okleveleiket, de mivel a felperesek: Péter fiai azt állították, hogy nekik is vannak bizonyító irataik, az alvajda a pert [1346. március 29-re] (oct. Med. quadrag.) halasztotta, hogy a felek akkor mutassák be okleveleiket (309. sz.). Majd az alvajda később az oklevelek bemutatását a vajda [1347. március 21-i] közgyűlésére halasztotta (328. sz.). Ekkor ifj. Wos (d) Miklós - az erdélyi káptalan ügyvédvalló levelével testvérei nevében is - azt nyilatkozta, hogy a Péter fiainak Chazartelke nevű birtokára vonatkozó keresetüktől elállnak, de továbbra is tiltakoznak a birtokuk szélén emelt határjel ellen. A vajda ennek következtében utasítja a káptalant, hogy küldje ki két tanúbizonyságát, akik előtt a felperesek: Péter fiai részére kiküldött vajdai emberek: Bungarth-i Pethew vagy Geuch-i Ambrus fia: Tamás fia: László vagy Zylagthu-i Lénáit, illetve az alperesek: János fiai részére kiküldött vajdai emberek: Mykud fia: Miklós fia: János, Ws-i Iwanka vagy Deuecher-i Abeel fia: Lőrinc április 16án (f. II. p. quind. Pasce) a felperesek Chazartelke nevű birtokára és János fia alpereseknek Zenthyuan és Chege nevű birtokaira kiszállva a felek okleveleinek megfelelően járják ki a birtokok határát, válasszák el egymástól a felek részeit és újítsák meg a határjeleket. Ha a felek nem egyeznek meg, a vitatott részt határjelekkel jelöljék meg és az ország szokása szerint becsüljék fel mennyiségét, minőségét és hasznát. Végül a káptalan május 1-jéig (ad oct. Georgii mart.) tegyen jelentést írásban neki vagy alvajdájának és a felek ugyanakkor mutassák be okleveleiket. —Hátlapján azonos írással: [Amicis suis, capituli ec]clesie Transsilvane, [pro Nicolao et Ladislao filiis Iohannis filii] Emuch contra Symonem [et Iohannem filios] Petri de Chazar super [...] accionibus feria secunda proxima [post quindenas] Passce domini fiendis et in [octavis Georjgii martiris serié eiusdem [nobis rescribatis]. Eredeti, papíron, melynek bal alsó sarka és felső középső része kiszakadt, DL 28065. — Belefoglalva az erdélyi káptalan 1347. május 1-jei jelentésébe (385. sz.), Wass cs lt (DF 252895). • Közlés: DIR C, veacul XTV, vol. 340-342, 656-658 (román fordításban is, hasonmással. • Regeszta: Hodor 692. — WassLt 81. sz. — AOkl XXXI. 248. sz. 377. 1347. március 24. (in Torda, IV. d. quind. Med. quadrag.) István erdélyi vajda és Zonuk-i ispán I. Lajos királynak. 1347. február 16-i parancsára (370. sz.) a Torda-n, március 21-én (in quind. Med. quadrag.) kezdett közgyűlésén a vizsgálatot lefolytatva, a hét vármegye esküdtjeitől és szolgabíráitól, nemesektől és nemtelenektől, főként pedig a szomszédoktól azt tudta meg, hogy Tyburchtelke föld Kayantho határában fekszik, min-