Jakó Zsigmond: Erdélyi okmánytár III. (1340-1359) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 47. Budapest, 2008)

OKLEVÉLKIVONATOK (l-l 116. sz.)

368. 1347. január 25. (Avinione, VIII. Kai. Februarii) [Bon Iohannes de Campello aradi főesperes] Péter erdélyi diakónus és csanádi kanonok részére újabb megüresedő javadalom rezerválását kéri [VI. Kelemen] pápától. Eredeti, regisztrumbejegyzés, Vatikáni lt. • Közlés: RegSuppl I. 349. sz. U Regeszta: DIR C, veacul XIV, vol. IV. 331. — AOkl XXXI. 58. sz. 369. 1347. január 25. (Avinione, VIII. Kai. Februarii) Erzsébet magyar királyné Wilyelmow-i László magister prágai egyházmegyei klerikus részére, aki István [erdélyi] herceg tanítója (informatoris), kéri [VI. Kelemen] pápától azokat az egyházi javadalmakat, amelyeket Jakab bácsi prépost birtokolt a pálos rendbe való belépését megelőzően, tekintet nélkül arra, hogy László már rendelkezik kanonoki javadalommal az esztergomi és győri egyházakban, továbbá megszerezte, de még nem vette át az erdélyi Kereszténysziget (Insula Christiana) plébániáját, valamint kanonokság várományosa a váradi és erdélyi egyházban. Eredeti, regisztrumbejegyzés, Vatikáni lt. • Közlés: RegSuppl I. 351. sz. • Regeszta: DIR C, veacul XIV, vol. IV. 332. — AOkl XXXI. 60. sz. 370. 1347. február 16. (Bude, f. VI. a. Invocavit) I. Lajos király István erdélyi vajdához és Zonuk-i ispánhoz. Minthogy a Szűz Máriáról elnevezett Clusmonustra-i kolostor apátja: Jordanus fráter panasza szerint Pagan (d) István famulusa: Deme a monostor Kayantho nevű birtokának határában fekvő Thyburchtelke föld (Clus vm) egy darabját azzal az indoklással bitorolja, hogy azt néhai I. Károly király magvaszakadt ember jószágaként neki adományozta, a legközelebbi közgyűlésén nyomozza ki, hogy a vitatott terület a monostoré volt-e és hogy Deme tényleg foglalás útján jutott-e hozzá. Belefoglalva Lackfi István erdélyi vajda 1347. március 24-i jelentésébe (377. sz.), a kolozsmonostori konvent mlt-ban (DF 275170 és DL 26753). • Közlés: KvOkl I. 46-47. — AOkm V. 31-32. — DIR C, veacul XIV, vol. IV. 332-333 (román fordításban). C Regeszta: KmLt 16. sz. — AOkl XXXI. 99. sz. 371. 1347. február 20. (f. III. p. Invocavit) Az erdélyi egyház káptalana bizonyítja, hogy Kerezthwr-i Apród (d) Miklós fia: Tamás bemutatta 1345. március 2-án pátens alakban kiállított, hátlapján megpecsételt oklevelüket (245. sz.). Mivel Pokatelke-i Salamon fia: István fia: Miklós a zálogbavetett Pokatelke-i részbirtokának negyedrészét tőle nem váltotta ki, de nem is örökítette el neki, ő a bemutatott oklevélre hivatkozva a birtok elörökítéséhez való jogát fenntartja. Eredeti, hártyán, zárópecsét nyomával, DL 26370. • Regeszta: AOkm IV. 487. — Ub II. 37-38. — DIR C, veacul XIV, vol. IV. 337. — AOkl XXXI. 113. sz. 372. [1347. március 21. után] István erdélyi vajda és Zonuk-i ispán az erdélyi nemesség számára Thorda-n március 21-én (in quind. Med. quadrag.) kezdett közgyűlésén egyrészről Gergely fia: Iwanka, másrészről Semyen fia: Mihály fiai: Kylian, Simon, Mihály, János és László, továbbá Pap (d) István fiai: István, Lőrinc és Mihály Thusun-i nemesek között Palathka birtok felső feléért és Mykotelke birtok vagy föld feléért folyó per tárgya-