Jakó Zsigmond: Erdélyi okmánytár III. (1340-1359) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 47. Budapest, 2008)

OKLEVÉLKIVONATOK (l-l 116. sz.)

nak: Jánosnak, Miklósnak és Gergelynek Wyfalu nevü birtokát, azt az ottani Szt. Katalinkápolnával együtt felégették, és ebben három gyermek benne égett, majd az egész falut kirabolták. Ennek során Gegus fia: János lakóházát és malmát is felperzselték, feleségét és anyját valamint Ipoch fia: János feleségét levetkőztették, ezüst serlegeit, öveit, fegyvereit, házbeli ingóságait felprédálták. Végül Gegus fiainak Rudal nevű birtokára támadtak, ott öt házat és egy malmot felégettek. Megállapították, hogy Wyfalu-n csupán öt ház maradt épen és a saját szemükkel látták a leégett kápolna oltárán két megégett fiú csontjait, valamint egy koporsóba tett leány összeégett testét. — Hátlapján azonos kéz írásával: Nobili viro et honesto Petro, vicewoyuode Transsilvano, amico eorum. Eredeti, hártyán, hátlapján pecsét nyomaival, DL 3756. • Közlés: AOkm IV. 496^499. — Ub II. 26-27. — DIR C, veacul XIV, vol. IV. 235-236 (román fordításban). 252. 1345. április 28. (in Sancto Emerico, f. V. p. Georgii mart.) Péter erdélyi alvajda a Clusmonostra-i konventnek. Küldje ki tanúbizonyságát, kinek jelentésében Onuk-i Barlabas vagy Ynokhaza-i Pál fia: Péter alvajdai ember a Zil nemzetségbeli Kalach testvérét: Jánost iktassa vissza Kalach és Bandkudtelke (Doboka vm) birtokába, amennyiben azok tényleg örökös jószágainak bizonyulnak. Belefoglalva a konvent 1345. május 8-i jelentésébe (256. sz.), DL 27270. • Közlés: ArhlstRom 1/2004, nr. 1, pag. 48^49 (Diaconescu M.). 253. 1345. május 1. (in oct. Georgii mart.) A Warad-i káptalan bizonyítja, hogy Adorján comes, Gald-i nemes, Péter erdélyi alvajdának erre az esetre különleges parancsot tartalmazó ügyvédvalló levele alapján (cum litteris procuratoriis ... ad hoc speciale mandátum continentibus) fia: Péter nevében is, a Fahyd falu közelében, a Kuuesnoguth nevű úttól nyugatra eső, és az osztozáskor neki jutott, jelenleg lakatlan, örökjogú földjét a telekhelyekkel együtt (terram suam hereditariam, nunc habitatoribus vacantem, prope villám Fahyd a parte occidentali cuiusdam vie Kuuesnoguth dicte habitam cum... locis sessionalibus) és más tartozékaival, nemzetsége tagjainak egyetértő akaratából, maguk, szüleik és őseik lelki üdvéért az erdélyi egyháznak és püspökségének adja, vállalva, hogy annak békés birtoklását saját költségén biztosítja. E birtok határainak leírása: Prima enim meta oritur a plaga orientis, a duabus metis terreis, prope quandam viam Kuuesnoguth dictam, ab eadem parte occidua eiusdem, a parte scilicet meridiei cuiusdam rivuli [Galdyvize dicti] erectis, et abinde egrediendo versus eandem partem occidentis, venitur ad finem quarundam terrarum arabilium, ubi alie due mete terree. Et in fine earundem terrarum arabilium, ad partem adhuc occidentis eundo, reflectitur ad partem septentrionis et per bonum spatium procedendo venitur ad quendam [monticulum...] halma dictum. Abhinc pergit ad quendam dumum salicis, in ripa ipsius rivuli Galdyvize existentem et ibi transsiliendo ipsum rivulum ad eandem partem septentrionis, inter terras arabiles, per longum spatium currit et cadit in viam publicam Galdykuzeputh dictam, et in ipsa via regirando [versus partem occid]entis pretactam, satis in bono spatio iungit viam publicam Kuuesnoguth antedictam, in qua ad plagam meridiei versus premissam villám Fahyd reflectendo et per longum spatium eundo in eadem cadit ad rivulum Galdyvize memoratum ipsumque directe transiliens revertitur ad duas [metas terreas anteriojres,