Jakó Zsigmond: Erdélyi okmánytár III. (1340-1359) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 47. Budapest, 2008)

OKLEVÉLKIVONATOK (l-l 116. sz.)

Domokos, Chani-i Jakab fia: György, Scenthiwan-i Gergely fia: András. - Colos vármegyéből: Cheh (d) György, Meray-i Miklós, Suky-i Domokos fia: János, Demeter fia: Demeter, Jakab fia: András, Wasarhel-i Gereu. - Doboka vármegyéből: László fia: Beke, Mochus (d) Miklós, Lonay-i Kolian, Domokos fia: János, Ws-i Iwanka, Márton fia: Tamás. - BelsőSzolnok megyéből (de Zunk interiori): Miklós fia: Mike, Jakab fia: András, Gilet fia: László, Kecheri-i Miklós fia: Pál, Nemay-i Peutheu deák és Miklós fia: János. Ezt követően más pereskedők mellett - Jakab az esztergomi Szt. Tamás-hegyi egyház prépostja, Chanad esztergomi érsek általános helynöke és János magister az esztergomi káptalan kanonokja, az esztergomi káptalan ügyvédjei, hangos szóval sürgették előtte a Thorda vármegyei Felvinch nevü birtokukat erőszakosan elfoglalva tartó székelyek ellen hozott ítélet végrehajtását. Igazuk bizonyítására bemutatták IV. László király 1276. augusztus 9-i oklevelében (CDTrans I. 344. sz.) átírt 1219. évi oklevelét II. András királynak (CDTrans I. 107. sz.), mely tartalmazza a Wynchy faluban János esztergomi érseknek adományozott terület iktatását, határjárását és az ottani udvarnokok névsorát, végül Sándor comes országbíró 1327. június 4-én ebben az ügyben hozott ítéletlevelét (CDTrans II. 596. sz.). A székelyek közössége viszont a gyulafehérvári (AlbTr) káptalan [1320. március 24-i] átiratában (CDTrans II. 359. sz.) hivatkozott újból III. András király 1291. március 12-i oklevelére (CDTrans I. 478. sz.), mely tartalmazza IV. László király 1289. szeptember 18-án kelt oklevelét (CDTrans I. 452. sz.) az Oronos és Morus folyó közti területnek a székelyek javára való adományozásáról. Végül a közgyűlés harmadik napján a résztvevők, a hét vármegye közgyűlési ülnökei, valamint Tamás fehérvári (Albensis), Salamon Thorda-i, Miklós Kuluswari és Bulchu Zokmar-i főesperesek, erdélyi kanonokok egyhangúlag az esztergomi egyháznak ítélték Felvinchet. Döntésüket [Sándor országbíróval egyezően] azzal indokolták, hogy a káptalan adománylevele a korábbi keletű, az iktatást királyi ember a határ leírása mellett végezte, ezt később IV. Béla és IV. László király megerősítette. Ezzel szemben a székelyek javára szóló adománylevél később kelt, a települések felsorolásában nem említi Felvinchet, nem érvényteleníti a káptalan adománylevelét, viszont tartalmazza, hogy adománya mások jogának sérelme nélkül érvényes, és végül a székelyek ezzel az oklevéllel a per során eddig nem álltak elő. Az ítélet ellen a többi székely nevében Farkas, Kylien, Bachka fia: Pál és Ebed fia: Tamás székelyek tiltakoztak, és kérték a vajdát, hogy szerezzen számukra időpontot, amikor magának a királynak adhassák elő szóban és írásban érveiket és bizonyítékaikat. O a legközelebbi, [1345.] január 8-án (in oct. d. Strenarum pr. venturis) kezdődő újévi ülésszakot nevezte meg számukra. Ha a királyi felség a székelyek érvei nyomán nem lép közbe, ő a káptalant beiktatja és megvédi Felvinch birtokában. Egyszerű másolat a XV-XVI. század fordulójáról, a felvinci per anyagát tartalmazó papírfüzetben, az esztergomi káptalan mlt-ban, lad. 66, fasc. 1, nr. 7, pag. 8-13 (DF 238228). 228. [1344.] október 24. (Thorda, V. d. XXII. d. Mich. arch.) István erdélyi vajda és Zonuk-i ispán ítéletlevele. Amikor az isteni kegyelem folytán I. Lajos király a vajdai tisztségre emelte és az erdélyi részekben Thorda városában október 20-án (XXII. d. Mich. arch.) a nemesek, a székelyek három nemzetsége, a szászok és minden más ottani natio részére első közgyűlését tartotta a bűnözés megfékezése és az országrész viszonyainak rendezése érdekében (cum nos, divina favente clementia, per ... Lodovicum ... regem ... woywodatus honore