Szűcs László: Nagy Ferenc második és harmadik kormányának minisztertnácsi jegyzőkönyvei 1946. november 22. - 1947. május 31. B. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 46. Budapest, 2008)
A MINISZTERTANÁCSI ÜLÉSEK JEGYZŐKÖNYVEI
áttelepülni, annyi magyart fognak áttenni hozzánk. A vitás pontok, amelyek felmerültek, és amelyeknek a megoldása tekintetében a körvonalak már kialakultak a következők: Az első probléma abból gyökerezik, hogy az egyezmény nem határozza meg a nemzetiségnek a fogalmát. Magyar részről régóta az a felfogás, hogy a nemzetiség meghatározásánál az a szubjektív elv, hogy a nemzetiséget az határozza meg, amilyennek az illető vallotta magát, nem helyes, tekintettel arra, hogy ilyen módon nem-szlovákokat is ki lehet csempészni. Mi bizonyos konkrétumot akarunk. A nemzetiséget ahhoz a feltételhez kötöttük, hogy legalább bizonyos fokig meg tudja értetni magát, vagy meg tudjon érteni dolgokat az illető nyelven. [Veres]Építés- és közmunkaügyi miniszter: ha ennek határideje van, akkor azok, akik ki akarnak minden áron menni, igen könnyen meg fognak tanulni annyit, hogy megértessék magukat, vagy a szükséges dolgokat megértsék. Igen könnyű megtanulni azt a néhány alapvető kifejezést, ami ehhez szükséges. Tehát ezt pontosabban kell körülírni. [Gyöngyösi] Külügyminiszter: szükség esetén ők benyújtják a maguk listáját, mi ebből kifogásolhatjuk, hogy kik nem tekinthetők szlovákoknak. Aki annak vallotta magát, de mi azt állítjuk, hogy nem az, benyújtunk egy ellenlistát. Ezek közül sokan lesznek bizonyára olyanok, akiket a csehek is elismernek, hogy nem azok, ha [a] csehek nem fogadnák el a listánkat, akkor nyelvvizsga alá bocsájtjuk őket. A helyzet úgyis az, hogy tulajdonképpen a szlovák nyelvet egyetlen kitelepülő sem bírja tökéletesen. Aki mégis meg tudja magát értetni, azt elfogadjuk szlováknak, az irodalmi szlovák nyelvet meg éppen egyik sem tudja. [Veres] Építés- és közmunkaügyi miniszter: hogy a nyelvelemzés nehéz, elismeri, de mégis pontosabban kell körülírni. 6 [Bárányos] Földmívelésügyi miniszter: van olyan kategória is, akik jelentkeztek kitelepülésre, s most mégsem akarnak kimenni. Sebestyén Pál rendkívüli követ: erre később rá fog térni. A második probléma az állampolgárságnak, s ezzel kapcsolatban az állandó lakóhelynek a kérdése. Az egyezmény nem tekinti az állampolgárságot döntő kritériumnak. A legtöbb magyar meg van fosztva állampolgárságától. 7 Ha ezt feltételként állítottuk volna fel, akkor beláthatatlan következményei lennének ennek. A csehek részéről most azt kívánják, szögezzük le, hogy döntő ebben a kérdésben egyedül az állandó lakóhely fogalma, amelyet az egyezmény most egyedül állít oda, és nem kell tekinteni az illető állampolgárságát. Ez nehezebb probléma, mert tápot adhat arra, hogy a szlovákok más állampolgárságot [más állampolgárságúakat] is, mint állandó lakóhellyel bírókat, kitelepíthessenek. Megoldási lehetőség gyanánt itt három út kínálkozik. Próbáljunk 6 E kérdésről megegyezés jött létre a két fél között, és a Magyarországról áttelepülőknek bizonyos szlovák nyelvismeretről bizottság előtt kellett tanúságot tenniük. 7 A Csehszlovákiában élő magyar és német nemzetiségű személyek túlnyomó többségének csehszlovák állampolgárságuktól való megfosztását az Edvard Benes elnök által 1945. augusztus 2-án kiadott 33/1945. sz. alkotmánydekrétum mondta ki.
