Szűcs László: Nagy Ferenc második és harmadik kormányának minisztertnácsi jegyzőkönyvei 1946. november 22. - 1947. május 31. B. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 46. Budapest, 2008)

A MINISZTERTANÁCSI ÜLÉSEK JEGYZŐKÖNYVEI

számára, hogy szabadon törekedjék céljai elérésére, hogy a gyökeres gazda­sági és politikai reformokat konszolidáljuk, és Magyarországot boldog, szabad emberek hazájává tegyük. Ezek a reményeink nem váltak valóra. 1946 de­cemberében a kommunisták irányítása alatt álló rendőrség a magyar de­mokrácia megdöntésére irányuló állítólagos összeesküvésnek jött nyomára. Először a rendőrség olyan bizonyítékokat és adatokat produkált, melyeknek alapján engedélyt adtam a törvényes eljárás megindítására. Most azonban, amikor nincs kétségem afelől, hogy a kommunisták milyen módszerekhez fordultak, kijelentem: nem hiszek a demokratikus kormányzat elleni össze­esküvés létezésében. A vádlottak között lehetnek olyanok, akik esetleg fan­tasztikus dolgokat írtak le vagy beszéltek, de sem a Kisgazdapárt tagjai, sem annak vezetői nem forraltak semmiféle összeesküvést a kormány ellen. Minthogy a békeszerződés aláírása és életbelépte nem késhetett soká, tü­relemre volt szükség. 1947 márciusában létrejött a pártközi béke, és ezzel sikerült a nemzetgyűlési többséget átmenteni. A szovjet hatóságok közbelé­pése folytán azonban eltávolítottak hivatalomból és a magyar népre új kor­mányt parancsoltak rá. A magyarországi és délkelet-európai események kétségtelenül azt bizo­nyítják, hogy a Szovjetunió és a kommunisták nem törekednek őszintén és becsületesen az együttműködésre, hanem az uralkodásra. Számukra a koa­líció nem más, mint a népképviseleti kormány látszatának megőrzése. A Szovjetunió csak egy baráti gesztust ismer el, és ez a feltétel nélküli megadás. Az oroszok és a kommunisták nyomására Magyarország elvesztet­te függetlenségét, a magyar nép nem felelős többé a kívülről reákényszerített kormány szavaiért és tetteiért. Bármit is tesznek, vagy bármit is mondanak az ország jelenlegi vagy későbbi urai, a szabadságtól megfosztott magyar nép ezért nem felelős. Tiltakozom a támadás ellen, melynek hazám áldozata lett. Apellálok a világ közvéleményéhez és minden szabadságszerető kormányhoz és kérem, tegyék meg a kellő lépéseket Magyarország és Délkelet-Európa minden el­nyomott népe szabadságának visszaállítására. Mint a törvényesen megválasztott többség vezetője, akit az oroszok és a kommunisták által felvetett [sic!] összeesküvéssel távolítottak el helyéről, kijelentem, hogy Magyarország ügyeinek letéteményese vagyok és maradok mindaddig, amíg a magyar nép számára ismét lehetőség nyílik arra, hogy szabad választás útján adjon kifejezést akaratának, és hogy döntésének sza­badon érvényt szerezzen. (MTI) ÁBTL 3. 1.9. Géppel írt tisztázat másodlata.

Next

/
Oldalképek
Tartalom