Szűcs László: Nagy Ferenc második és harmadik kormányának minisztertnácsi jegyzőkönyvei 1946. november 22. - 1947. május 31. B. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 46. Budapest, 2008)
A MINISZTERTANÁCSI ÜLÉSEK JEGYZŐKÖNYVEI
Ismerteti az igazságügyminiszter által T. 1803/1947. szám alatt tett észrevételeit [sic!]. 50 [Ries] Igazságügy miniszter: mi 60%-ot indítványozunk, hogy ennél kevesebb ne lehessen. Pénzügyminiszter [képviseletében Kemény György államtitkár]: mi 50%-ot. [Bán] Iparügyi miniszter: a 2. §-hoz volt egy hozzászólása. [Molnár] Népjóléti miniszter: erre is mindjárt rátér. Akkor tehát 60%-ban megállapodhatnak. (MK január 19., 16. sz.) - a rohanó infláció körülményei között szükségszerűen - szakított azzal az alapelvvel, hogy a nyugdíjpénztári tag részére kifizetett nyugdíj az alkalmazása során felhalmozódott, és személyéhez köthető járulékalapból biztosítás-matematikai módszerrel kiszámított összeg legyen. Ezzel szemben a nyugdíjakat az azonos munkakörben ténylegesen szolgálatot teljesítő alkalmazottak mindenkori javadalmazása 70%-ának és az érintett szolgálati idejének alapulvételével állapították meg. (Lásd: TZ MT. JKV., [12] 79. sz.jkv. 70. napirendi pont.) a stabilizáció után - folytatódott az indoklás - az a kérdés vetődött fel, hogy visszatérjenek-e a munkavállaló aktív időszakában felgyülemlett egyéni járulékalapra épülő nyugdíjbiztosítási rendszerhez, és a forint-valutára való áttérés után valamely valorizációs szorzószám alkalmazásával határozzák-e meg a nyugdíjakat, vagy megtartsák továbbra is az említett 410/1946. ME sz. r. újítását, és a nyugdíjakat a mindenkori keresetek figyelembevételével állapítsák meg. A népjóléti miniszter előterjesztése ez utóbbi koncepcióra épült, miután a munkavállalói érdekképviseletek kezdettől fogva ezt támogatták, de - legalábbis átmeneti megoldásként - a nyugdíjfizetésre kötelezett vállalatok és intézmények érdekképviseletei is elfogadták. A miniszteri indoklás szerint a szabályozás másik legfontosabb kérdése a nyugdíjmaximum meghatározása (és bizonyos esetekben a legkisebb nyugdíjak kiegészítése) volt. Ezzel kapcsolatban szükségesnek tartotta a több helyről járó nyugdíj esetében, illetve a nyugdíjnak és a kereső foglalkozásból vagy vagyonból származó jövedelemnek együttes figyelembevételét, és esetenkénti korlátozását. 50 Az igazságügyminiszternek - az előterjesztés mellett megtalálható átirat szerint -három fontosabb észrevétele volt: Kifogásolta egyrészt, hogy a tervezet az illetékes miniszternek szinte korlátlan felhatalmazást ad a nyugdíjas alkalmazottak magánjogi jellegű követelései egy részének elvonására. Ezzel kapcsolatban nyugtázta, hogy az Igazságügyminisztérium munkatársaival történt egyeztetés eredményeként a minisztertanács elé került újabb szövegváltozat szerint a csökkentett beszámítható javadalmazás az alapjavadalmazás 50%-ánál kevesebb már nem lehet, (tehát a minisztert illető felhatalmazás már nem korlátlan), ugyanakkor az igazságügyminiszter szerint a 60% lenne a megfelelő alsó határ. A 3. § (11) a pontjával kapcsolatban ugyancsak kifogásolta, hogy a tervezet az érintett munkavállalók részére egyéni jogorvoslati lehetőséget nem biztosított. A kiadott rendelet szövegében az előbbi észrevételt részben, az utóbbit teljes mértékben figyelembe vették. Az igazságügyminiszter harmadik fontos észrevétele a tervezet 8. §-ára vonatkozott: e szerint a nyugdíjak megállapítására vonatkozó új szabályokat nem a rendelet hatálybalépésétől, hanem 1946. augusztus 1-től, tehát a stabilizáció napjától, visszamenőleges hatállyal kellett alkalmazni. „Ez gyakorlatilag egyrészt a nyugdíjak egy részének visszamenőleges hatállyal való megvonását, másrészt azoknak a fizetésre kötelezetteknek jutalmazását jelenti, akik a hatályban levő jogszabályokon alapuló kötelezettségeik teljesítését elmulasztották" -olvasható az átiratban. A rendelet végleges szövege azonban az 1946. augusztus 1-jei hatályba léptetést fenntartotta, és csak az 1000 Ft alatti nyugdíjak esetében rendelkezett úgy, hogy amennyiben az új előírások szerint megállapított nyugdíj kevesebb, mint a 410/1946. ME sz. rendelet alapján korábban folyósított összeg, akkor az alacsonyabb összeget csak az új rendelkezés hatálybalépése utáni időszakra lehet folyósítani, míg az azt megelőző időszakra a magasabb összeget. Az 1000 Ft feletti nyugdíjat élvezőktől viszont valóban elvonták korábbi jogos járandóságuk egy részét.
