Szűcs László: Nagy Ferenc második és harmadik kormányának minisztertnácsi jegyzőkönyvei 1946. november 22. - 1947. május 31. B. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 46. Budapest, 2008)
A MINISZTERTANÁCSI ÜLÉSEK JEGYZŐKÖNYVEI
25. [Bán] Iparügyi miniszter: előterjeszti javaslatát egyes vállalatok ellen támasztott követelések érvényesítésének korlátozása tárgyában. Minisztertanács az előterjesztést elfogadta. 29 26. [Bán] Iparügyi miniszter: előterjeszti javaslatát a szabadpályán működő értelmiségi foglalkozásúak és a hatósági jogosítvánnyal rendelkezők igazolási eljárás alá vonásáról szóló rendelkezések újabb módosítása tárgyában. Kereskedelem- és szövetkezetügyi miniszter [képviseletében Koszér Nándor államtitkár]: megállapította, hogy számos közigazgatási hatóság a 3070/1947. ME számú rendelet kellő ismeretének hiányában a benyújtott igazolási nyilatkozatokat nem fogadta el. Ennek a körülménynek, valamint számos szabálytalanságnak következtében az igazolási nyilatkozatot számos kereskedő nem tudta - önhibáján kívül - a 3070/1947. ME sz. rendelet 1. §-ában előírt határidő szerint benyújtani. Szükséges lenne ezért a tervezett rendelet következő kiegészítése: a 2. §-ban „a 3070/1947. ME sz. rendelet 1. §-ában a kereskedők, és a kereskedelem- és szövetkezetügyi miniszter felügyelete alá tartozó iparosok igazoló jelentései nyilatkozatának benyújtására megállapított határidő a jelen rendelet hatálybalépésétől számított 30 nappal meghosszabbíttatik". [Ries] Igazságügyminiszter: az igazolási rendelet már készen van, addig ilyen külön rendeleteket tartsunk függőben. [Bán] Iparügyi miniszter: nem veszélyezteti az igazolás az iparigazolványok kiadását. Minisztertanács az előterjesztést elfogadta. 30 terjesztettek elő, amelyekben a kormány elé tárták azt a súlyos méltánytalanságot, hogy míg saját követeléseiket az állammal szemben nem érvényesíthetik, saját hitelezőik, akik épp az állami szállításokhoz szükséges nyersanyagot, üzemanyagot stb. szállították számukra, velük szemben akadálytalanul peresíthetik követeléseiket, s így gazdasági létüket veszélyeztetik." Az előzetes tárgyalások során - folytatódott az indoklás - azt a lehetőséget elvetették, hogy a fizetési moratóriumot az állam szállítói javára is kiterjesszék, ehelyett a tervezett rendelkezés minden esetben a bíróság mérlegelésére bízta, hogy per esetén „az eset összes körülményeire, a felek gazdasági helyzetére és teherbíró képességére figyelemmel a méltányosság szabályai szerint döntsön" arról, hogy az alperesnek részletfizetési lehetőséget vagy határidő-módosítást engedélyez, illetve a döntést felfüggeszti addig, amíg a jogszabályok ismét lehetővé teszik, hogy az alperes az állammal szembeni követelését érvényesítse. - Lásd a 6290/1947. ME sz. rendeletet, MK május 21., 113. sz. 29 A jegyzőkönyv mellett csak a rendelet tervezete található. Az ennek alapján kiadott 6100/1947. ME sz. r. (MK május 21., 113. sz.) szerint az 1946 végén állami kezelésbe vett, és a Nehézipari Központ (lásd az [1] 150. sz. jkv. [46] napirendi pontját) kötelékébe tartozó vállalatok, továbbá a Magyar Folyam- és Tengerhajózási Részvénytársaság, a Magyar Nemzeti Szabadkikötő és Tengerhajózási Vállalat, illetve a Magyar Bányatermék- és Fémértékesítő Részvénytársaság ellen az 1944. március 19. és 1945. április 5. között kötött jogügyletből eredő követelést bírói úton érvényesíteni nem lehetett. 30 Előzményéről lásd a [17] 166. sz. jkv. [58], valamint a [20] 169. sz. jkv. 28. napirendi
