Szűcs László: Nagy Ferenc második és harmadik kormányának minisztertnácsi jegyzőkönyvei 1946. november 22. - 1947. május 31. B. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 46. Budapest, 2008)

A MINISZTERTANÁCSI ÜLÉSEK JEGYZŐKÖNYVEI

bármely rendelkezést, és lényegében ugyanazt mondja, de elfogadja, hogy „közigazgatásjogi" és nem „közigazgatási". Dr. Bojta Béla: ha az „egyéb" szót kihúzzuk, máris meg van oldva a probléma. Rákosi Mátyás [elnöklő] államminiszter: javasolja, hogy üljön össze a belügyminiszter, külügyminiszter és igazságügyminiszter, és részleteiben tárgyalják le a kérdést, elvileg pedig fogadjuk el most, csak abban az esetben kerül újra a minisztertanács elé, ha nem sikerül megegyezésre jutni. Minisztertanács a magyar békeszerződés törvénybe-cikkelyezésére vonatkozó előterjesztést elvben elfogadta, és a külügyminiszter, a belügyminiszter és igazságügyminiszter hatáskörébe utalta a végleges szöveg megállapítását. Amennyiben a felsorolt tárcák megállapodásra jutnak, úgy a törvényjavaslat a Nemzetgyűléshez újabb minisztertanácsi előterjesztés nélkül benyújtható.

11 10. [Gyöngyösi] Külügyminiszter: előterjeszti javaslatát a minisztérium szerződéses alkalmazottai egy részének, valamint két altisztnek kinevezése tárgyában. Ezek a kinevezések ügyviteli szempontból is előnyösek volnának. Pénzügyminiszter [képviseletében Kemény György államtitkár]: azzal járul hozzá, hogy a kezelési szakon viszont a nem rendszeres alkalmazottak száma kettővel csökkentessék. [Gyöngyösi] Külügyminiszter: ezt elfogadja. Minisztertanács az előterjesztéshez hozzájárult.

12 11 A belügyminiszter felvetése tulajdonképpen félreérésen alapult, mert a törvénytervezetben a „minisztérium" kifejezés nem a Külügyminisztériumra, hanem az 1848: III. tc. által meghonosított értelemben az „össz-minisztériumra", azaz a kormányra vonatkozott. Nem világos, hogy ennek ellenére miért vitatkoztak róla hosszasan, a kifejezés ugyanis ugyanígy szerepel a Nemzetgyűlés által elfogadott és kihirdetett törvény szövegében is. A Nemzetgyűléshez benyújtott tervezet azonban az ekkor tárgyalt szöveghez képest körültekintőbb és pontosabb fogalmazása, tehát azt valóban átdolgozták. Nagy Ferenc kormánya, a fenti határozatnak megfelelően, a javaslatról már nem tárgyalt többször. A Dinnyés-kormány első és második ülésén csupán megeró'sítették azt az elhatározást, hogy a minisztertanács a törvénytervezetet a Nemzetgyűlés elé terjeszti (DL MT. JKV., [1] 181. sz. jkv. 1. és [2] 182. sz. jkv. 4. napirendi pont). Erre 1947. június 11-én került sor. A törvénytervezet és benne a békeszerződés szövege, valamint a miniszteri indoklás megtalálható: NGY IROMÁNYOK 1945-1947, III. köt. 180. sorsz. A Nemzetgyűlés a békeszerződés becikkelyezéséről és a kormány felhatalmazásáról, illetve tulajdonképpen az ország kialakult helyzetéért való felelősség kérdéséről 1947. június 24-27. között folytatott vitát. A tervezetet végül 1947: XVIII. törvénycikként hirdették ki. (A békeszerződés teljes és hiteles szövegét közli: HALMOSY, 1985, 75-104. A teljes szöveg mellett a miniszteri indoklást, valamint a parlamenti vitában elhangzott fontosabb felszólalásokat is közli: SORSDÖNTÉSEK, 299^20.) 12 A 2107/1/1947. KüM sz. előterjesztés rámutatott, hogy a Külügyminisztérium kezelési szakán a költségvetés 128 fős létszámot irányzott elő, amelyből azonban 33 hely - tehát több mint negyede - betöltetlenül volt. A javaslat 25 személynek a X-XII fizetési osztályba való kinevezésére vonatkozott. Az előterjesztés mellett megtalálható az igazságügyminiszter T.