Szűcs László: Nagy Ferenc második és harmadik kormányának minisztertnácsi jegyzőkönyvei 1946. november 22. - 1947. május 31. B. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 46. Budapest, 2008)

A MINISZTERTANÁCSI ÜLÉSEK JEGYZŐKÖNYVEI

tett szöveget, hogy egy felelős vezető nyer kinevezést, és ekként a továbbiak­ban az dönt. Minisztertanács az előterjesztést elfogadta. 57 [50] 49. [Bárányos] Földmívelésügyi miniszter: előterjeszti javaslatát a parlagon hagyott és elhanyagolt mezőgazdasági ingatlanok megművelésének biztosí­tása tárgyában. [Rajk] Belügyminiszter: azt kéri, hogy ezeknek a parlagon hagyott és el­hanyagolt mezőgazdasági ingatlanok megművelésének biztosítása [sic!] vele egyetértésben történjék. [Bárányos] Földmívelésügyi miniszter: miután összesen 180 000 hold par­lagon maradt területről van szó és ezek között sok kis területrész van nehéz­ségbe ütközik, hogy mindenkor letárgyalják a szerződéseket a közigazgatá­si szervvel. Ellenben hajlandó arra, hogy a szerződéseket legalább utólag az illetékes elöljáróságnál bemutassák, és ekként kiegészíti az előterjesztést. [Rajk] Belügyminiszter: ezt elfogadja. [Gerő] Közlekedésügyi miniszter: azt köti még ki, hogy a földmíves szövet­kezeteknek adják, és ne keressen rajta senki. [Vas] Gazdasági Főtanács főtitkára: nem mindenütt van azonban még földmíves szövetkezet. 57 Előzményéről lásd: NF MT. JKV. 1946, a [66] 149. sz. jkv. 54. napirendi pontját. A földmű­velésügyi miniszter 111 319/1947. VI. A. 1. számú előterjesztése emlékeztetett arra, hogy a földreformra vonatkozó rendelkezések alapján mintegy 250 000 kat. hold területet kitevő ter­mészetes víznek a halászati joga szállt át az államra. „Ezáltal a magyar állam számára lehe­tőség nyílt, hogy a földreform mintájára megvalósíthatta a »vízreformot« éspedig oly formában, hogy a természetes vizek halászati jogát 15-30 éves időtartamra 33 halászati szövetkezetbe tömörült halásznak [sic!] méltányos haszonbér mellett bérbe adta." Ennek következtében ­folytatódott az indoklás - a 14 080/1946. ME sz. r.-tel (MK november 17., 263. sz.) létesített Magyar Állami Hal- és Nádgazdasági Üzemek közvetlen kezelésébe csak a kisebb jelentőségű vizek kerültek. A rendelet módosítását, azaz a természetes vizek összességének közvetlen állami üzemi kezelésbe vételét az előterjesztés a következőkkel indokolta: ,A közelmúltban a Balatoni Halá­szati Szövetkezet tagjai, élve a szövetkezeti autonómia nyújtotta lehetőségekkel, olyan jövedel­met szavaztak meg maguknak, amely a szövetkezeti költségvetés egyensúlyát felborítva nem csak az állami haszonbérösszeg behajtását teszi lehetetlenné, de veszélyezteti a demokratikus államrend egyik igen fontos, alapvető törekvését, a szövetkezeti mozgalmat is. A Balaton ugyan­is a természetes vizek közül úgyszólván az egyetlen, amelyen a halászati jog gyakorlása - gé­pesített üzem keretében - tetemes jövedelmet jelenthet. Ennek jövedelmét azonban a többi természetes vízen működő szövetkezet tagjai szociális helyzetének emelésére, a szövetkezeti mozgalom megerősítésére, továbbá a természetes vizek halállományának emelésére kívánom fordítani..." A megnövelt feladatkör az Állami Hal- és Nádgazdasági Üzemek átszervezését indokolta: az addigi két fő üzemág (tógazdasági, illetve nádgazdasági) mellett a kiadott rende­let alapján létrehozták a harmadik főüzemágat is „természetes vízi halászati főüzemág" elneve­zéssel. - A rendelettervezet, illetve a közzétett rendelet 3. §-a a Hal- és Nádgazdaság Irányító és Ellenőrző Bizottságának feladat- és hatáskörét szabályozta. A két szöveg teljesen megegye­zik egymással, és a közzétett rendelet más helyén sem esik szó felelős vezető kinevezéséről. Lásd a 3900/1947. ME sz. rendeletet, MK április 11., 81. sz.

Next

/
Oldalképek
Tartalom