Szűcs László: Nagy Ferenc második és harmadik kormányának minisztertnácsi jegyzőkönyvei 1946. november 22. - 1947. május 31. B. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 46. Budapest, 2008)
A MINISZTERTANÁCSI ÜLÉSEK JEGYZŐKÖNYVEI
szó. A többi nem okoz problémát. Le van szögezve 8000 földmíves család. Lehet, hogy ez is kevesebb lesz, mert a visszajelentkezésekkel, visszamaradásokkal sok kiesik. Arra kell választ adni a kormánybiztosságnak, tud-e 8000 földmíves családot elhelyezni? Ez a kérdés egyik része. A másik, hogy milyen ütemben tudja lebonyolítani a letelepítést. Rákosi Mátyás államminiszter: a dolog úgy áll, hogy ahol 7000-et el lehet helyezni, ott el lehet helyezni 8000-et is. [Gyöngyösi] Külügyminiszter: viszont lehet, hogy a 7000-es szám már 6000-ból vagy 5000-ból keletkezett. Nem tud tárgyalni azért, mert az [Át] telepítési Kormánybiztosság állandóan más számokat mond. [Bárányos] Földmívelésügyi miniszter: a romlakásokat is kijavítják. Rákosi Mátyás államminiszter: ismerjük az országot. Ha el tudunk helyezni 6000-et, akkor 7000-et is el tudunk helyezni. Előre kell látni, hogy a jelentkezések száma nem lesz 70 000. Naponta kap értesítést, különösen most, hogy a termés jónak ígérkezik, hogy nem akarnak elmenni az emberek. Hajdú István áttelepítési kormánybiztos: viszont látva azt, hogy az idejövök milyen nagy vagyonnal jönnek, inkább át akarnak menni. Rákosi Mátyás államminiszter: az ő tapasztalatuk, hogy a szám lefelé kerekedik. Azt javasolná, hogy az eredetinél most már tartsanak ki. Nem lehet most megint lejjebb alkudni. Ellenben valamit kellene csinálni a gazdasági részében. Valami biztosítékot, hogy az illetők az ingatlan vagyonukat is megkapják. Mert ha bennünket a csehek müncheni jóvátétellel, meg az 53-as reparációval akarnak kifizetni, azt mi nem vagyunk kötelesek elfogadni. [Gyöngyösi] Külügyminiszter: ez az egyezményben így van. 6 Rákosi Mátyás államminiszter: politikailag előre láttuk, hogy a béketárgyaláson Magyarország számára előnyös, ha kiveszi a csehek kezéből az itt 6 A külügyminiszter a lakosságcsere-egyezmény VII. cikkére utalt. E szerint az áttelepülő személyek ingatlana annak az államnak a tulajdonába került, amelyet elhagytak. A Vegyesbizottságnak kellett megállapítani annak a kártérítésnek az összegét, amellyel a jogot megszerző állam ezen a címen a másik félnek tartozott. Az ekként megállapított kártérítési összegeket azonban csak a két ország között a pénzügyi természetű egyéb követelések és tartozások rendezésére létesítendő utólagos megállapodás keretében kellett kiegyenlíteni. (Az áttelepítetteknek fizetendő kártérítés összegét - a csehszlovák fél magatartása miatt - sohasem határozták meg. Erről a magyar állam később lemondott. Bővebben lásd: SZABÓ, 2007.) Az egyezménynek ugyanez a cikke ugyanakkor azt is kimondta, hogy a lakosságcsere lebonyolításával kapcsolatos pénzügyi elszámolás nem vonható össze a Magyarországot a fegyverszüneti egyezmény alapján Csehszlovákiával szemben terhelő jóvátételi kötelezettséggel. Rákosi Mátyás felszólalásában a „müncheni jóvátétel" kifejezés a Csehszlovákia feldarabolását eredményező Müncheni egyezményt követő Bécsi döntésre vonatkozhatott. Az akkor Magyarországhoz csatolt területek vonatkozásában a csehszlovák államot és állampolgárokat ért károsodások a békeszerződés értelmében a jóvátételen túli kártérítési kötelezettséget róttak Magyarországra. Arra utalt tehát, hogy miközben Csehszlovákia ragaszkodott a Magyarország szempontjából rendkívül hátrányos átszámítási kulcsokkal törlesztendő jóvátételi kötelezettségek és az említett kártérítés időben történő, és maradéktalan teljesítéséhez, aközben az áttelepítendő magyarok vagyona után fizetendő kártérítés kiegyenlítését a távoli jövőbe - egyes utalások szerint 1953-ra - helyezte. Hogy ezt mennyire fontosnak, és egyúttal méltánytalannak ítélte, jelzi, hogy alább még ismét visszatért erre.
