Szűcs László: Nagy Ferenc második és harmadik kormányának minisztertnácsi jegyzőkönyvei 1946. november 22. - 1947. május 31. B. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 46. Budapest, 2008)
A MINISZTERTANÁCSI ÜLÉSEK JEGYZŐKÖNYVEI
lyai. A vidéki hatóságok elvesztik a hatáskörüket, és a budapestire száll át. Azt is meghatározza a gyámjogi törvény, hogy a perorvoslatok hova mennek. A végső fok a belügyminisztérium. Ehelyett nem lehet gyámügyi tanácsot felállítani. Ha törvényjavaslat helyett minisztertanácsi határozattal akarjuk megoldani, akkor ezeket a kérdéseket ki kell kapcsolni a javaslatból a javak kezelése szempontjából, mert ez közjogi jellegű, erre pedig a felhatalmazás nem terjed ki. Véleménye szerint nem kell új szervet felállítani, hanem az egészet a PK-ra kell bízni. Felesleges új hatóságok felállítása. A PK egyszerűen kezeli majd ezeket az ügyeket. A magánjogi szabályokat ki kell venni, ezt a PK sem irányíthatja, csak a Nemzetgyűlés dönthet felette. De a tervezet nem is gyorsítja a megoldást, mert a likvidálás maga hónapokig fog tartani. Az áttett ügyiratokhoz részletes javaslatot kell készíteni. Kéri, hogy még egyszer vegyék tárgyalás alá, s ne hagyják figyelmen kívül azt a tényt sem, hogy van már egy kész apparátus, amelyre rá lehet bízni mindent. Elegendő, ha a Miniszterelnökség a belügy- és igazságügyminiszterrel letárgyalja újból a javaslatot. Egy része ezeknek a javaslatoknak úgyis át fog menni a zsidó vagyonkezelő bizottsághoz, tehát csökken az egész probléma terjedelme. Ez is indokolja a PK-hoz való átutalást. Soha nem fog nyugvópontra jutni a kérdés. Meg kell állapítani, hogy mi történik azzal a vagyonnal, melynek gazdája két év elteltével sem jelentkezik. Álláspontja szerint ezeknek az állam birtokába kell átmenni. Ezt a rendeletet jelenlegi formájában nem lehet ME rendeletként elfogadni. Egyébként a részleteknél is vannak észrevételei. Kiküldöttei azt állítják, hogy ez a rendelet nem is úgy készült el, mint ahogy megállapodtak, pl. vagyonkezelési kérdésben nem akceptálták javaslataikat. Dr. Balogh István [államtitkár]: először is rendkívül lesújtó a véleménye ezek után azokról a jogászokról, akik ezt a rendelettervezetet tárgyalták, és nem vették észre, hogy még a lehetősége sincs meg annak, hogy mint ME rendelet egyszer megjelentethető. Arra a kijelentésre válaszolva, hogy a gyámhatósági törvényt meg kell változtatni, kijelenti, hogy nem óhajtották megváltoztatni, nem akartak hozzányúlni, csak feladatokat akartak rábízni, éppen úgy, ahogy az igazságügyminiszter a PK-ra akarja bízni. Az igazságügyminiszter személyesen is jelen volt az első tárgyalásoknál, miért nem mondotta ott meg, hogy ne csináljuk ezt a tervet, mert úgysem oldható meg. Úgy látszik azonban, az igazságügyminiszter nem olvasta végig a rendelettervezetet, mert a zsidóvagyon már ki van véve. Most már bizonyos mértékben elhárítja magától a felelősséget, mert minden nap, amíg a kérdés nincs megoldva, óriási kárt okoz az államnak. O csak kötelességét akarta teljesíteni, semmi más érdek nem fűződik a kérdés megoldásához. [Nyárádi] Pénzügyminiszter: az előttünk fekvő javaslat az összes érdekek figyelembevételével készült. Igen fontos már, hogy az elhagyott vagyonok állami kezelésbejussanak. Periculum in mora lévén, ma [az] alkotmányjogi aggályokat át lehetne hidalni, mert a kérdés a legsürgősebb rendezésre vár. A kezelt vagyonoknak teljes megvédésére készült a rendelet.
