Szűcs László: Nagy Ferenc második és harmadik kormányának minisztertnácsi jegyzőkönyvei 1946. november 22. - 1947. május 31. B. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 46. Budapest, 2008)
A MINISZTERTANÁCSI ÜLÉSEK JEGYZŐKÖNYVEI
plafon, vagy megállapodunk egy totális rendezésben, s ha egy bizonyos nívót elérnek ezek a tárgyalások, akkor újból összeülünk. Ezt a plafont csak etapnak fogjuk fel. A tényleges összeget senki sem ismeri, mert az áttelepülőit zsebébe senki sem tud belelátni. Még beszámol azon javaslatról is, hogy ők a legnagyobb nehézségüket abban találják, hogy ők sem ismerik a volument, s nem tudnak belemenni jelentősebb árumennyiségek transferálásába. Becsukott szemmel nem mernek vállalni ilyen nagy teljesítést. Felajánlották azt a megoldást, hogy az áttelepülő magyarok a birtokukban lévő készpénzért árukat vásárolhassanak. Azt válaszolta rá, hogy ez nem jelentene megoldást. A szakértők tájékoztatták, hogy értékálló árut Csehszlovákiában nem igen lehet kapni. Mezőgazdasági gépeket csak állami kiutalásra és hat hónapi leszállításra kapnának. [Gyöngyösi] Külügyminiszter: valóban ez a sarkalatos pontja az egész kérdésnek. Amikor Prágában folytak a tárgyalások, megmondotta, hogy az áttelepítetteknek azonnal kártérítést kell fizetni, mert a magyar állam felel azért, hogy az egyezmény az ő érdekükben betartassák. Kijelentette, hogy ezt előlegezni számukra nem tudjuk, tehát gondoskodjanak arról, hogy az átjövő magyaroknak forintot tudjunk fizetni. Ekkor kitűnt, hogy nekik sincs pénzük. így informálta a Szövetséges Hatalmakat is. Felvetette Clementisnek azt a kérdést, hogy forduljanak a nagyhatalmakhoz nemzetközi kölcsönért. A kérdés tehát az, hogy vagy előteremtik a csehek a pénzt, vagy pedig, ha nem tudják előteremteni a pénzt, a lakosságcsere nem esik [ugyan] kútba, csak olyan tempóban történik, amilyen tempóban a feltételeket ezen idő alatt le tudjuk bonyolítani [sic!]. Tehát nem tudunk más álláspontot képviselni, mint kötelesek és kénytelenek vagyunk az egyezményszerű lebonyolításhoz ragaszkodni. Ha elő tudják teremteni, akkor semmi akadálya nincs a gyorsított tempónak, ha nem tudják, úgy csak annak megfelelően fogjuk lebonyolítani, ahogy az anyagiakat biztosítani fogjuk tudni [sic!]. Hollós László miniszteri tanácsos: a transfer volumen azért vált olyan naggyá, mert mindenki készpénzzé tette mindenét. Szlovákiában a készpénzeket bevonták és igen kis forgalmat engedélyeztek. A plafonnal kapcsolatban az a megjegyzése, hogy ha ezt el tudják fogadtatni, akkor ezt jóvátételi vonalon három év alatt tudják biztosítani. A különböző kényszerintézkedések folytán igénybevett ingóságokért kártérítést követelni kell, de úgy véli, hogy ez nem vezet megoldásra. Talán közelebb juthatunk a megoldáshoz ingóságok közvetlen igénybevételével. Ha ők restituálnak akkor nem transfer, hanem egyszeri átvitel kérdése lenne az egész. Fel kell vetni, járuljanak hozzá, hogy ugyanolyan jellegű ingóságot, amely itten az ő birtokukba került, engedjék felvásárolni az áttelepülőkkel, részben a restitúciós gondolat nyerne megvalósulást és a transfer is könnyebb lenne. Még esetleg ki tudnának harcolni egy igen nagy volumenű áruszállítást, akkor azonban egy belső probléma merülne fel, hogy meg lesz-e az a fix kéz, amely át tudja venni ezt az árut. Ez a gondolat esetleg alátámaszthatja a külügyminiszternek azt az elgondolását is, hogy inkább fokozatosan történjék az áttelepítés. Olyan
