Szűcs László: Nagy Ferenc második és harmadik kormányának minisztertnácsi jegyzőkönyvei 1946. november 22. - 1947. május 31. B. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 46. Budapest, 2008)
A MINISZTERTANÁCSI ÜLÉSEK JEGYZŐKÖNYVEI
Sebestyén Pál rendkívüli követ: ha mi váratlanul az összes pontokon győznénk ebben a beszámítási kérdésben, ez azt jelentené, hogy 40-50 000 embert be tudnánk számíttatni, tehát akaratunk túlságos érvényesítése után senkit sem lehetne már áttelepíteni. Nem hiszi, hogy a mai helyzetben indokolt lenne tartani azt a gyanút, hogy mi rosszhiszeműek vagyunk. Ez rendkívül nagy bizalmatlanságot okozna. Minisztertanács az előterjesztett elvi javaslatokhoz hozzájárult. 10 Sebestyén Pál rendkívüli követ: a második fő probléma-csoportot a gazdasági kérdések képezik, amelyekben az ellentétek, bár sokban enyhültek, még mindig igen nagyok. Ez az a kérdés, ahol a minisztertanács elsősorban van hivatva állást foglalni, A lakosságcsere alá eső személy vagy minden [ingó] vagyonát átviheti az egyezmény szerint, vagy pedig kártérítést kap. Egyetértés van abban, hogy a kártérítés kötelező, de esetleg későbbi elszámolás tárgyát fogja képezni a két kormány között. A legkülönbözőbb jogi okoskodásokkal igyekeztek megszűkíteni a tényleg átvihető ingóságok körét. A legnagyobb eredményt a mostani tárgyalások folyamán tudták elérni, amikor is az áttelepülő minden ingóságának az átviteléhez hozzájárultak. Tehát magukkal vihetik állataikat, mezőgazdasági gépeiket, áruikat, minden ipari felszerelésüket, anyagukat, stb., ezen a téren tehát teljesen megnyugtató a rendezés. Nehézségek jelentkeznek az illetők követelései tekintetében. A felszabadulás óta rendkívüli sok hatósági igénybevétel volt. A rekvirálás alá eső ingóságokat is áthozhatnák, tehát ezeknek az ellenértékét joguk van követelni. A csehek hajlandók kártérítést fizetni „a hatóságok közbenjöttével" történt rekvirálásokat tehát követelésként állíthatják fel. Nem hajlandók ellenben elismerni az úgynevezett „nemzeti gondnokok" 11 presszióit. Az állam ezért szerintük felelősséggel nem tartozik. Hivatkoznak arra is, hogy rendkívül nehéz helyzetben vannak, mert nem teremthetnek prejudiciumot Magyarországgal. Beleegyeztek abba, hogy azonnali hatállyal megszüntetik az összes Nemzeti Gondnokságokat az áttelepülő személyekre nézve. Köte10 A továbbiakban magyar részről főként a háború után átmenekültek összességének a lakosságcsere szempontjából való figyelembevételét követelték, bár a háború alatti szlovákiai zsidóüldözés elől menekültek kvótán kívüli visszaköltöztetésének problémáját is napirenden tartották. Csehszlovák részről azonban a ténylegesnél lényegesen kisebb számú átmenekült magyar lakost voltak hajlandók figyelembe venni. A két álláspont közötti különbséget érzékelteti, hogy 1947 áprilisában a magyar fél - a Sebestyén Pál által említettnél kevesebbet - mintegy 33 000 Felvidékről menekült személy beszámítását követelte, amivel szemben azonban a csehszlovák tárgyalók csak mintegy 3000 főt voltak hajlandók elismerni. 11 A „nemzeti gondnokokat" („narodni správcák"-at) a Szlovák Nemzeti Tanácsnak „a vagyon nemzeti kezeléséről" szóló 50/1945. sz. rendelete (1945. június 5.) alapján nevezték ki. A rendelet értelmében az „államilag megbízhatatlan" személyek Szlovákia területén található összes vagyonát le kellet foglalni és állami gondnokság alá kellett helyezni. Államilag megbízhatatlannak minősítette a rendelet többek között a német és a magyar nemzetiségű lakosokat. Nemzeti gondnokot elsősorban az ipari és kereskedelmi vállalkozások, üzemek, műhelyek, üzletek, illetve a nagyobb parasztgazdaságok élére neveztek ki.
